Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Kun Sándor: A debreceni Tankerület igazgatói értekezlete
308 Kun Sándor: A debreceni Tankerület igazgatói értekezlete. Ezt szívesen kitöltőm — mondja a tanár — a 2. rovattal együtt, az ú. n. Utalásokkal, ahova a memoriter, dolgozatok, stb. feltüntetése kerül. Szívesen kitöltőm, sőt a tanári egyéniség szabadságának szempontjából szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy ezeket magam akarom összeállítani. Mire hány órát szánok, mit választok szemléltetésnek, melyik íróból jelölök ki dolgozatot. Az anyag melyik részére vetek nagyobb súlyt ebben az esztendőben, és éppen előttem álló osztályban. Nemcsak a tanári egyéniség szabadsága kívánja, hogy ezt a munkát én végezzem, hanem az az egyszerű tény is, hogy a különböző helyi viszonyokat, az osztály összetételét stb. mégis csak én látom közelről és nem a magas hatóságok. Ezért elképzelhetetlen, hogy egységes, az egész országra kötelező tanmenetet gyártsanak, hogy előírják pl. hány órát kell szánnom Vörösmartyra és hányat Ady Endrére vagy Mikszáth Kálmánra. Éppen azért, mert a helyes tanmenet mindig kénytelen számolni a különleges viszonyokkal, a több évre szóló tanmenetekről is csak optativusban lehet beszélni. Jámbor óhajtás, hogy hat, vagy nem tudom hány évre használjam ugyanazt a tanmenetet. Hiszen már a párhuzamos osztályok esetén sem tehető kötelezővé a közös tanmenet használata. A magam részéről sem valószínű, hogy a következő esztendőben az ideit fogom helyesnek tartani, hiszen lehet, hogy sokkal tehetségesebb osztály kerül a kezembe, ahol olyasmiket is beiktathatok, amiket az idén elmellőztem vagy legalább is kevesebb figyelemre méltattam. De térjünk vissza arra a bejelentésemre — mondja még mindig a tanár —, hogyha saját magam számára kellene csak tanmenetet készíteni a két középső rovaton kívül a többit nem tölteném ki. Miért? Mert nincs rá szükségem. Teljesen felesleges azt megállapítani próbálni, hogy a tanév 30. órája november hányadik hetére esik. Még ha közös számítású kulcsot veszünk is alapul, mindig lesznek előre nem látható szünetek, melyek felborítják a számításokat. Az óraszám megjelölése itt a legbiztosabb és teljesen elegendő fogódzó pont. Az első rovatnak pedig — az ú. n. nagyobb tanítási egységeknek — legföljebb az áttekintést elősegítő címek szempontjából van jelentősége. Világosan kitűnt ez az éveleji tanmenetek készítésénél : sokan zavarban voltak és nem tudják, nem tudták, mit írjanak ide a nyelvi tárgyaknál : a római nép élete, vagy ezt : az igenevek, vagy mindkettőt. Ezen a ponton annak jobb a tanmenete, aki jobban eltalálta az ellenőrző hatóság felfogását. Mindebből az a jelentős tény következik, hogy míg a tanári szabadság, a helyi viszonyok ismerete azt javallják, hogy a módszeres egységek, az Utalások és az órák száma rovatait részleteiben is a tanárra kell bízni, addig az első és utolsó rovat minden részletére vonatkozóan az ellenőrző hatóságoknak kell utasítást adniok. A kérdésnek ez a része azután összefüggésben van az adminisztrációs nehézségekkel is. A tanítás eredményessége és a tanár
