Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Gulyás József: A tanár társadalmi tevékenységéről
304 Gulyás József: A tanár társadalmi tevékenységéről. Egyházi Törvényben még ez is benne volt : „Egyházi és iskolai tisztségeket viselhet, közművelődési, tan- és nevelésügyi, irodalmi, jótékonysági, művészi egyesületekbe beléphetnek, s általában (természetesen igazgatótanácsi engedéllyel) a közéletben oly mértékben szerepelhetnek, amennyi a sikeres tanári működést lehetetlenné nem teszi, vagy meg nem akasztja“ (Egyházi Törv. VI. 75., 83., 95—97. §). Régebben s ma is a tanítóságot igen sok munkára használja fel a köz, s a népiskolai iskolalátogatók számára kiadott utasítás ezt, főleg a cserkészetben s a leventeegyesületekben való szereplést illetőleg, meg is engedi (24-—26. §). Az állami intézkedések is adnak egy kis mozgási szabadságot (pl. a 300—1937. VKM sz. rendelet megengedi a tejszövetkezetek munkájában való részvételt, úgy az igazgatóságban, mint a felügyelőbizottságban), a 32,039— 1936. sz. rendelet pedig a pénzbeszedői munka vállalását engedi meg. Az 1935. VI. te. Végrehajtási Utasítása 17. §-ának 2. pontja a rendszeres fizetéssel járó mellékfoglalkozást tiltja. Volt ugyanis eset arra, hogy a mellékfoglalkozások olyan sok elfoglaltságot adtak, hogy akadályozták a tanítást, s a helyettesítések kellemetlen terhet róttak a kartársakra. Volt olyan igazgató, aki az értesítőben épp ezért kimutatást csinált arról, kit hányszor kellett helyettesíteni. Az ilyen kimutatás azért rossz, mert nehéz elválasztani a közügyben való szereplést a magánérdekből végzett szerepléstől. Volt olyan igazgató, hogy előadásra menő magántanárnak azt mondta : első a kötelesség, azután a parádé. (Szerencsére az új Rendtartás 73. §-ának 5. pontja már erre nézve is intézkedik.) Viszont egy iskolától távolálló egyén azt jegyezte meg ugyanezen igazgatónak az értesítőben tanári idejében feltüntetett elfoglaltságáról : hogy jut neki ideje a tanításra? Pedig ha körülnézünk az értesítőkben, megállapíthatjuk — és pedig jóleső érzéssel állapíthatjuk meg —, hogy a tanárság tevékeny részt vesz az egyház, a város, a megye, az egyházkerület stb. életében. A presbitérium s annak bizottságai, a képviselőtestület s annak bizottságai, a törvényhatósági bizottságok, a különböző egyletek (Nőegylet, Stefánia, Tűzoltó-Egylet, Vöröskereszt stb.), az iparostanonciskola, az állami elemi iskola, a községi s felekezeti iskolaszékek, a dalosszövetség, színpártoló-egylet, gyermekvédő-egylet, a MOVE, kaszinó, frontharcos-, lövész-, s tornaegyesület és sok más, amelyben a tanárság sokszor nemcsak közlegényi, hanem vezetői szerepet tölt be, mind-mind a tanárság munkáját kérik az értesítők szerint. Az iskolánkívüli népoktatás is széles területe a tanári munkának. Mi is lenne a kulturális életből, ha a tanárság és a tanítóság, távol tartaná magát tőle? ! Nem szólok itt arról, hogy az autonóm iskolák kormányzásában való részvétel sem kevés munkát ró a tanárságra. Relekapcsolódik a tanárság a közgazdasági életbe is (pl. a Hangya, a Fogyasztási Szövetkezet, a villanygyár, a bankok és takarékok felügyelőbizottsága s igazgatósága is több tanártagot foglal magában.) 1 la ezekből is kimaradnának a tanárok, ezt nem-
