Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Horváth Károly: Az énektanítás időszerű kérdései
Horváth Károly : Az énektanítás időszerű kérdései. 271 dalok bevezetésére többnyire elég néhány Szó. Csak a tartalmilag távolabb eső (virágének, kurucdal stb.) daloknak van szüksége hosszabb előkészítésre. Legtöbbször a tanulóknak türelmük sincsen a hosszabb bevezetést megvárni, mert a dalok technikai nehézségeinek leküzdésére szolgáló gyakorlatok elvégzése után alig várják, hogy dalt énekelhessenek, sokszor egyenesen szöveggel. A nehezebb technikájú dalokat azonban mégis jó előzőleg a metodikai fokozatokon (dallam ritmus nélkül, ritmus dallam nélkül, dallam ritmussal, szöveg ritmussal, szöveg dallammal és ritmussal) végigvezetni. Tanítsunk minél több dalt ! Minden órán legalább egy újat, de inkább többet. Ezek adják az énektanulás értelmét. Az, hogy a dalok zeneileg és tartalmilag az emelkedő osztályok emelkedő nívójához igazodnak, époly természetes, mint az, hogy elsősorban a mi legsajátabb magyar értékeinket ismerjék meg a tanulók, és csak azután az idegent. Egyházi ének. E téren is igen nagy különbség van az egyes intézetek között, tehát itt is nagy szükség lenne arra, hogy egységes eljárást kövessünk. Református iskoláinkban a templomi népének tanítása az énektanár kötelessége. Külön ,,egyházi énekórák“ tartását azonban, csak a református tanulók részvételével — amint néhány iskola teszi — a középiskolákban semmiféle rendelkezés nem írja elő ; de szükség sincsen reá. Hosszú tapasztalatom szerint közhasználatban lévő templomi énekdallamaink begyakorlására tökéletesen elég az alsó osztályok óráiból 8—10, vagy hetenként az egyik órából 10—15 percet fordítani. Ha az itt megtanult dallamokat az V. és VI. osztályban hasonló módon átismételjük, s a parafrázisokkal kiegészítjük, a VII. és VIII. o.-ban még a kevésbbé ismert dallamok áténeklésére is marad idő. Legyen tehát minden énekóra egyforma, és legyen ott rajta minden tanuló ! Az, hogy a 8—10 perces zsoltáréneklésen a más- vallásúak is jelen vannak, ne aggasszon bennünket. Engedjük meg nekik, hogy zsoltáréneklés alatt csendben írhassanak, olvashassanak, tanuljanak. Kötelességük illő figyelemmel és példás renddel meghálálni azt a különleges szerencsét, hogy a református intézet nagyvonalú tanterve szerint magasfokú zenei kiképzésben részesülhetnek. Az egyházi énektanítás anyagát az 1930. évi konventi jkv. 268. sz. határozata írja elő. E tervezet — nyilván a nem református iskolákban a vallástanárok által megtanítható mértéket véve alapul — kb. 12—14 éneket ír elő évenként. Az énektanár azonban a fenti módon is kényelmesen megtaníthat évente 25 dallamot. Bővítsük ki tehát a konventi tantervet a lehetőség szerint. Ami a módszeres feldolgozást illeti, a hangjegyekből való tanítást itt nem lehet keresztülvinni, különösen az első osztályokban,
