Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatáshoz
254 Dr. Kerecsényi Dezső : Módszertani vázlat. tünkre is. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagynunk, hogy tanítványainkat innen kezdve egyre erősebben érdekli önmaguk jelenvaló és jövő élete. Kritikai álláspontjuk gyakran merev és kérlelhetetlen mindazokkal a keretekkel szemben, melyek körülveszik őket, noha idealizmusuk még nagyrészt töretlen. A nevelés munkája egyre nehezebb, mert gyakran a zárkózottság falát is át kell törnünk. Az irodalmi olvasmányok, ezeknek is VI. osztályos része, mivel itt nagy és küszködő egyéniségek állnak előttük, alkalmasak arra, hogy az imbolygásban lévő fiatal egyéniség számára felvilágosítók és példaadók legyenek. Az olvasmányok ily hatóereje azonban csak akkor érvényesül, ha ezeket nem szűkítjük el száraz „alapeszmék“-ké, kispolgári igazságokká, íróik mozgalmas emberségét és sokoldalú magyarságát pedig nem távolítjuk élettelen bálványokká. 3. Az irodalomismeretben az újabb olvasmányok alapján kiegészítjük a műfajok rendszerét, és ezt a rendszert le is zárjuk. Ugyanígy mindazt, ami az írásművek szerkezetére vonatkozik. Ez a munka nem igényel sok időt, mert az előkészítés az előbbi osztályokban már megtörtént. Egészen új feladat ellenben azoknak a fogalmaknak a tartalommal való megtöltése, melyek részben múltbeli szellemiségünk művelt szemléletét, részben az irodalom életének ismeretét vannak hivatva megalapozni. Ilyen fogalmak : a változás, a fejlődés, a korszellem, korszerű nyelv és stílus, egyéniség, az egyéniség alakulása, egyéni eszmevilág, egyéni nyelv és stílus, ízlés, bírálat, hatás stb. A tanítás módszere : azonosságok és különbségek észrevétetése egymás mellé állított szövegek segítségével. 4. A szóbeli előadókészség formálása érdekében különösen összefoglalások alkalmával, többször kell kívánnunk összefüggőbb számadást a tanultakról. A rövid feleletekkel dolgozó megbeszélést ilyenekkel zárjuk le. A tanulók szókincsének hajlékonyabbá tevését már maga az ismeretanyag is megköveteli, de tudatosan is eszter- gályozzuk közösen végzett műelemzések, stílkritikai gyakorlatok, egybevetések segítségével. A könyvnélküliek előadókészséget nevelő ereje itt már szűnőben van. Közismert, hogy milyen nehezen győzhető le e tekintetben a tanulók ellenállása, mely a könyvnélküli tanulásában már csak únt és gépies munkát lát. Meg kellene gondolnunk, nem volna-e hasznosabb, ha a felsőbb osztályokban inkább csak szövegrészeket kívánnánk, mint teljes költeményeket, de viszont ezeket úgy, hogy ezeket a tanulók összefüggőbb feleleteikbe, mint szabadon választott illusztrációkat építenék be. Az írásbeli dolgozatoknak csak egy része legyen értekezés. Ezeknek tárgyát is úgy válasszuk meg, hogy minél teljesebben mögéje állíthassuk a tanulók személyes érdeklődését. A legalkalmasabbak ezen a fokon azok a tételek, melyek az olvasmányokban felmerült eszméket, kérdéseket vitatnak meg, vagy amelyek múlt és jelen analógiáit keresik. Formai vagy stiláris szempontú egybevetések dolgozatokul igen kevéssé használhatók. Időnként nyissunk utat annak is, hogy a tanulók erős mozgásban és mélyülésben lévő lelki
