Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatáshoz
Dr. Kerecsémji Dezső : Módszertani vázlat. 253 4. A nyelvi kifejezés szóbeli gyakorlásában munkánk azzal bővül, hogy gondolunk az összefüggőbb előadás készségének formálására. Maguk az ú. n. tartalom-elmondatások e cél felé irányulnak. A cselekvény mozzanatsorának egybefoglalása azonban sem szóban, sem írásban nem könnyű feladat. Igen ajánlatos, hogy kezdetben mi mondjuk el valamely olvasmány tartalmát. A tanulók lássanak mintát maguk előtt. A tanulók tartalmi összefoglalásait pedig beszéljük meg, s igyekezzünk néhány gyakorlati jellegű tanácsban összefoglalni a tartalmi kivonat készítésének és előadásának fogásait. Tartalmi kivonat írását ne adjuk iskolai dolgozatként. Elég, ha néha egy-két ilyen házi feladatot készíttetünk. Az előadó- és fogalmazókészség erősítésére valók a rendelkezésre álló időhöz mért stílusgyakorlatok. Ezek itt a kifejezésbeli magyarosságot, a biztos mondatszerkesztést s a tárgyi tényeket árnyalóképesen rögzítő stílus elérését célozzák. Szövegátalakítások, meg- jobbítások az eszközök. (Régi vagy helytelen szöveg újraformálása, színtelen szöveg színezése, rokonértelmű szavak felhasználása.) Iskolai dolgozatokul felváltva adunk olvasmányokhoz kapcsolódó és szabadabb élményi tételeket. Az olvasmányon alapuló tételek is olyanok legyenek, melyek önállóbb formálást követelnek (jelenetezés, első személyű elbeszélés, az olvasmányban el nem mondott, vagy csak jelzett cselekvényrészlet kidolgozása). Az élményi dolgozatoktól kívánjunk részletezőbb megfigyelést, színező erejű stílust. A helyesírás biztos ismerete innen kezdve állandó követelmény. V—VI. osztály. 1. Az olvasmányanyag itt részben olyan, hogy magasabb szinvonalon megismétli az első három osztály történetiségét, s így a szellem, a műveltség, a történelemformáló erők megmutatásával állítja be a tanulót a magyar múltba (V. o.), másrészt pedig néhány XIX. századi nagy Írónk munkásságán át világirodalmi kipillantással bevezeti az irodalom és az értelmi alkotás sajátos életének ismeretébe (VI. o.). Sem egyik, sem másik alkalommal nem tanítunk irodalom- történetet, hanem műveltségtörténeti és irodalomszociológiai bevezetésfélét adunk, megformáljuk azokat a legfontosabb szerszámokat, melyek az irodalmi művel való értelmes bánást lehetővé teszik. Amit az olvasmányok nyújtanak, az egyfelől az önmagukban való irodalmi érték, másfelől pozitív irodalomműveltségi ismeretanyag, harmadsorban pedig lehetőség arra, hogy szellemiségünk nagy koregységekben megtett lépései és az irodalom élete megvilágosodhassék. Tárgyalási módunkat az olvasmány e hármas kisugárzása szabja meg : tudatossá teszünk olvasmányélményeket, rögzítünk irodalomismereti elemeket és történeti fejlődést, valamint egyengetjük az irodalom életét meghatározó fogalmakat. 2. A nevelés munkája itt abban áll, hogy a népi közösségtudatot történetivé kezdjük mélyíteni. Legfontosabb sorskérdéseink kerülnek elénk az egyes korszakokra való rápillantással. Magyarságunk tehát nemcsak aktuális adottság, hanem történeti fejlődmény is, s e fejlődés megismerése nem egy esetben felvilágosító tud lenni jelenvaló éle
