Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatáshoz
248 Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vrízlat. sítménnyel rokon. A kettő között azonban az a lényeges különbség, hogy a színész a színpadi környezet valóságából szól hozzánk, mi pedig magunk vagyunk kénytelenek környezetet és atmoszférát teremteni. Éppen ebben rejlenek a veszélyek is. Nekünk jobban kell ismernünk közönségünket, mint a színésznek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a közönség érdeklődésben, ízlésben — a testi-lelki fejlődés fokai szerint — más, mint mi. Ami bennünket, felnőtteket, megragad és lelkesít, nem mindig olyan, ami tanítványainkra is ugyanúgy hat. Ha ilyenkor igyekszünk az előadás szug'gesztivitásával hatni, a mű tönkremegy, mi pedig menthetetlenül nevetségessé válunk. Az olvasmány tartalmi megértetése jól megfogalmazott és előre rendbeállított kérdések alapján történik. Ha valahol, hát itt van igazi értelme az óra előre való kitermelésének. Nincs siralmasabb látvány, mint a tisztán ötletszerű kérdezés. Az előre való átgondolás és egybeállítás biztosítja, hogy az olvasmányt nem magyarázzuk agyon. A jó kérdezés a tanítás művészetének fokmérője. 2. Az olvasmány segítségével történő lélekformálásban magának az olvasmánynak a hatása végzi az igazi munkát. A jól megválasztott és jól bemutatott mű már önmagában alakít erkölcsi érzületet és ízlést. A tanári munka itt inkább csak az, hogy mindazok a tartalmak, helyzetek, erkölcsi és eszmei viszonylatok, melyek a műben vannak, minél szorosabb kapcsolatba kerüljenek a tanuló személyes életével. Élet- és ifjúságismeretre van itt szüksége a tanárnak, hogy e kapcsolat bahozásnak a módjait minden erőltetés nélkül megtalálhassa. Munkánk a legjobb értelemben vett aktualizálása az olvasott és megtárgyalt műnek. A benne szereplő emberek részben példaadók, részben az önismeret alkalmai, a tettek és helyzetek a tapasztalati ember- és nemzetismeret megalapozói, az eszmék és a problémák utak a világ- szemlélet felé. Ebben a szorosan vett nevelői munkában nem szabad elfelednünk, hogy az anyanyelv és az irodalmi mű segítségével végzett lélek- formálás nem mindenható, eredményei pedig jórészt ellenőrizhetetlenek. Az élet és az emberi magatartás sokkal gazdagabb változatú, semhogy pusztán ezek az eszközök elégségesek volnának az alakítás elvégzésére. Tudnunk kell azt is, hogy nem mindegyik tanuló nevelhető meg az irodalommal és az irodalom számára. Még kevésbbé áll módunkban, hogy munkánk eredményessége felől megnyugtató biztosítékokat kaphassunk. A szavak, melyeket mi munkánkra adott válaszként hallunk, csak szavak, s ezek lehetnek valóságos érzület kifejezései, de lehetnek a nevelési „drill“-re reagálás célszerű mozdulatai is. A tanár lelki és szellemi minőséget megállapítani tudó képessége itt éppen olyan fontos, mint az értelem síkján. 3. A nyelvi és irodalmi ismeretekhez való eljutás módja túlnyomóan az élő beszéden és az olvasmányon alapuló induktív eljárás. Hogy e mellett a közlésnek is szerepe van, egészen magától értetődő. Szükséges is, hogy — különösen a felsőbb fokokon — a tanulónak néhányszor alkalma legyen összefoglaló „magyarázat“ hallására.
