Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatáshoz
Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat. 24!» Ezzel válik a tanár mintaadóvá a folyamatos szóbeli előadás gyakorlásában. Az „elméleti“ ismeretek nem önmagukért valók, hanem fogalmi eszközök a nyelvi és az irodalmi élmények tudatosításához. Arra valók, hogy tanítványaink bánni tanuljanak meg az irodalom alkotásaival. Az anyanyelv és az olvasmányok önmagukban való szug- gesztivitását az értelem szintjén rögzítik meg. 4. A nyelvi kifejezés szóbeli gyakorlásának állandó területe a tanítási órán folyó olvasmány bemutatása, tárgyalása, az elméleti ismeretek kifejtetése, valamint mindenfajta számonkérés. A tanár példaadó beszéde, kifejezésbeli hajlékonysága már egymagában olyan erő, melynek nevelő hatása a legeredményesebb. Idegen hatásoknak kitett élő beszédünk megvédése, eredeti színeinek megtartása oly feladat, mely minden fokon figyelmet és szoktató, javító munkát ró a tanárra. Különösen nagy szerepe van itt a költői és prózai szövegek előadásának. Ezek megtanultatásában és elmondatásában arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb legyen a külső kényszer, az únt gépiesség, és minél több az önkéntes vállalkozás, a kedv, az a fajta lelkesség, a nyelv zenéjétől fűtött szinte ,,mámor“-nak nevezhető lelki állapot, mely az olasz és a francia beszéd-nevelésre annyira jellemző. A legnagyobb pedagógiai bűnnek számít szövegeknek fegyelmi büntetésként való megtanultatása. Az írásos kifejezés gyakorlásának alkalmai az iskolai és a házi dolgozatok. Tárgyuk minden fokon olyan, hogy felébresszék s ébren tartsák az írásos közlés és formálás személyes ambícióját. A tételeknek az év elején való pontos megállapítása szükségtelen és káros, mert a legjobb tételek azok, melyek az iskolai munka folyamán felmerült, előre nem is látható kérdésekből születnek meg. Az ilyen tételekkel biztosíthatjuk az osztály nagyobb részének azt a személyes érdekeltségét, mely az idegen segítséghez való menekülésnek elejét veszi. * Mindezek az általánosságok a gimnázium egyes osztályaiban bizonyos módosulással és gazdagodással mennek át a gyakorlatba. A tanítás-nevelés tudatossága abban is áll, hogy minden fokon tudjuk, mily értelmi és érzületi magasságú tanítványokkal állunk szemközt. Az egyes fokoknak megfelelően más a rész szerinti célunk, más a szó- használatunk, magatartásunk, módszeres mozdulatunk. Minden módszeres tanácsadás tehát csak akkor válik igazán hasznossá, ha ezt a változást szem előtt tartva, osztálvról-osztályra haladva állapítja meg a teendőket és ezek kivitelét. Erre az egyedül helyes útra e sorok írója most itt nem vállalkoz- liatik. Már maga a részletezés is tetemesen megnövelné ennek az írásnak a terjedelmét, a részletezéssel szorosan együttjáró kimerítőbb dokumentálás (példák, kérdések) pedig túlmenne e cikk megszabott keretein. így valamilyen közbeeső megoldási módot választunk.
