Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 5. szám - Megjegyzések

Megjegyzések.

231

az óra hangulati egységét. Pedig hazafias líránál elsősorban ez utóbbi lehet csak célunk.

A VII. a) osztály magyar órájának vázlata az a vázlat, amely leginkább egységes és legjobban megfelel annak az elgondolásnak, amennyit egy óravázlatnak fel szabad ölelnie. A megbeszélés részletezéséből itt is elegendő lett volna a vezérszavak felsorolása. Azok bővítése már a tanár munkája és szerintem nem a vázlatba való.

A IV. osztály latin óravázlata elvégezhetőnek, teljesen reálisnak látszik. Ilyennek képzelem a normális kereteket.

A VI. b) osztály latin órájának menetét már egészen másként képzelem el. A tárgyi magyarázatokból csak a legszükségesebbet engedném a fordítás elé, magára a fordításra és az utána helyezendő igazi megértetésre, tárgyi kimélyítésre több időt és nagyobb súlyt helyeznék annak számbavételével, hogy hogyan értették meg a tanulók a szöveg tartalmát. Latin szakos kartársaim még ennek az óravázlatnak az anyagát is soknak tartják egy órára,

A VI. a) osztály németnyelvi óravázlatát elaprózottnak, mégis homályosnak látom. Nem tűnik ki belőle szervesen elválasztva, a számonkért, ismert anyagrész és az előkészítendő új. Ha a VI. pontnál kezdődik az új anyag a szókérdezéssel, akkor az a hiba, hogy elő nem készített rész szavait kérdezik, holott helyesen csak a már preparált és iskolában lefordított szöveg szavairól adhatnak számot a tanulók. Szavakat tanulókkal kérdeztetni csak elméletileg értékelhető előnyöket jelent. A valóságban a tanulók a nehézségeket saját kérdezésük alkalmával kerülni fogják. Jobb mindjárt kifejezéseket kérdezni, hogy a fordításban majd segítségül legyenek. Jelen esetben pedig hibás, hogy a szókérdezés két óra anyagából van merítve (pl. „kirabolták“ és „nehezen lehet kapni“ a régiből való, a többi szó már az új anyagból). A fordítandó új anyag(17 sor) sok egy órára, nem lehet elvégezni csak kiváló készületű tanulókkal. Ha pedig fordításban, előhaladásban mindig csak a jobbakat szerepeltetjük, a gyengébbek nem fognak figyelni. A frissen előkészített anyagból is vehető mindjárt a beszédgyakorlat anyaga, de szerintem helyesebb a már végzett, lefordított és megtanult anyagon gyakoroltatni az élő beszédet, mert beszéltetni még meg nem emésztett anyagból csupán nyelvtani célt szolgálhat, nem az élő nyelv gyakorlását. Tehát a beszédgyakorlatnak az V. pontban, a már végzett szövegből kell, de akkor részletesebben, beiktatódnia. Az óra végén hiányzik az új nyelvtani anyag előkészítése, továbbá a leckeadásra való idő.

A VIII. b) osztály németnyelvi óravázlatát sem tartom úgy keresztül- vihetőnek, ahogy kartársam jelzi. A számonkérésre elegendő ugyan a húsz perc, bár valószínűleg több idő fordíttatik a számonkérés b) pontjára, mint az a) pontra. A hátralévő 25 percben azonban osztályfoglalkoztatásban nem tudnék 52 sort úgy elvégezni, hogy Faust-breviáriumból is olvassak, bemutató felolvasást is tartsak, fordíttassak is két különálló szakaszt, melyek kapcsolatát természetesen átvezető magyarázat adja meg, tárgyi magyarázatokat is adjak, és végül áttekintő összefoglalásban elmélyítsem az olvasottakat. Soknak tartom egy órára. Még ha felteszem is, hogy mindkét [a d) és f) pontban jelzett] szakasz előre praeparálva volt, ha csak a tanuló otthon előre alaposan le nem fordította, hogy az iskolában az egyszeri fordítás ne csupán értelmesen, hanem magyarosan is menjen, akkor is kevés az idő arra, hogy a tanuló egy órán németnyelvű összefoglalásban az egész komplexumot megemészthesse. A Faust-kérdést kevés magyarázattal nem lehet megértetni. Ha elvont német kifejezések tömegével dolgozik a tanár (s a probléma megértetéséhez : az érzéki és szellemi ember kettős arca, ideálizmus és reálizmus stb.) ez is szükséges, akkor az osztály java tömegére nézve kárbavész a magyarázó fejtegetés. Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor valami meg fog ragadni, de az örök nagy szépségek kárba vesznek. Ilyenkor van helye szerintem a magyar beszédnek, avagy ha ezt mindenkép eliininálni akarjuk, a dráma magyar fordításban való olvastatásának otthoni szorgalomból. „Csak jelesek“ munkáját nem igényelhetjük még ebben sem. Az „Áttekintés és összefoglalás“ h. szakaszának vezérszavai többet sejtetnek, mint amennyi német nyelven „kérdve kifejtve“