Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 5. szám - Megjegyzések
230 Megjegyzések. gyakorlatokon is, és annyira megbeszéljük, részletezzük, összefoglaltatjuk, példázzuk, szemléltetjük és gyakoroltatjuk közös munkával az elvégzendő anyagot, s annyira közös ellenőrzés alatt tartjuk a tanuló értelmének minden rezzenését, szelleménék minden moccanását, hogy utoljára meg sem tud önállóan mozdulni, ha nincs mellette és mögötte a közös célra törekvők nagy ellenőrző tábora, hogy minden lépésénél jobbra vagy balra igazíthassa próbálkozásában. Az iskolai anyagot annyira megrágjuk, megemésztjük az órán, hogy a szellemnek otthon már csak emlézni és nem gondolkozni valója marad. Ez vezet oda, hogy hiányzik mai növendékeinkből az önálló kezdeményezés bátorsága, hiányzik az önálló meggyőződés gerinces megvallása ; ez az oka az önállótlanságnak, a tétova habozásnak, a noszogtatásra várásnak, nem utolsó esetben a szellemi tétlenségnek. Jaj annak, aki csak szellemi mankón tanult járni, soha életében nem fog az instruktortól megszabadulni. Ma pedig — jellemző tünet —, az instruktorok korát éljük. A szellemi munkások egész tábora él abból, vagy könnyíti létfenntartása terheit azzal, hogy instruál, korrepetál. A gyermekek egész légiója jár szellemi mankón. Több önállóságot kell tehát engedniök a szülőknek, több irányítatlan és befolyásmentes öntevékenységet kell tehát kívánniok a tanároknak a gyermekektől. Olyan öntevékenységet, melynél csak a célt tűzzük ki, az elérés útját rájuk bízzuk. Csak akkor lépjünk közbe, ha már sehogyan sem tudnak megmozdulni. Ez az igazi munkáltatás, nem pedig a minden lépést előre megrágó, folytonos útbatere- léssel mankózott foglalkoztatás. Ez fog egyéni munkára serkenteni, mert itt mint az önképzőköri munkában, csakugyan sajátját fogja bemutatni a tanuló, amire aztán joggal büszke is lehet. Két dolog az, amit a megjegyzések semmiképpen nem akarnak. Nem kívánnak síkra szállni az óravázlatok szükségessége ellen, mert helyes elv és követelmény az, hogy a tanár gondolja át tanítása anyagát és annak menetét, mielőtt órára megy. De nem kívánnak megbántani sem olyan pedagógusokat, akik bátor kézzel mutatnak utat óravázlatok készítésére. Hiszen az ilyen mintákból mindig csak tanulni lehet. Ez általános megjegyzésekből csak igen kevés az, ami a debreceni óravázlatokat is érinti. Kétségek és vívódások szüleményei ezek az általános jelentőségű gondolatok és legtöbbjük már akkor megvolt, mikor még nem is láttam debreceni kartársaim óravázlatait. Csak az alkalmat adják meg nekem az ő óravázlataik, hogy egyszer már elmondhassam kétségeimet. Külön hálás vagyok nekik ezért az alkalomért. Ezeket voltam bátor előrebocsátani általános megjegyzések gyanánt, már csak azért is, hogy a továbbiakhoz megadjam az általános szempontokat. Egyben kijelentem, hogy szerény megjegyzéseim nem kívánnak bírálat lenni debreceni kartársaim bátor és nemes úttörő munkájára, csupán olyan jelenségekre kívánnak rámutatni, melyek buzgó pedagógusok munkájában is tévedésekre vezethetnek. Az I. a) osztály vallástani óravázlatában mindjárt feltűnőnek látszó jelenség, hogy 7 bibliai idézet, azonkívül több példa teljes felolvasása, illetőleg elmondása a valláserkölcsi igazság tudatosításának elvont, tehát kisgyermeknek nehéz munkája mellett alig látszik elvégezhetőnek. A VIII. a) osztály vallástani óravázlatában ez a jelenség még szembe- szökőbb. Hét elméletnek megmagyarázása és még kilenc kiváló elme bűnre vonatkozó felfogásának ismertetése egy óra keretébe illesztve oly felfoghatatlanul sok, hogy meg kell haladnia minden eredményességet a tanításban. Átfutni lehet rajta egy órán, de maradandó értékű munkát ugyanezen anyagból 3—4 órára tagolva lehet csak végezni. Az V. a) osztály magyar anyaga három költemény felolvasásával, a tagolás munkájával és füzetbe jegyzésével szintén nehezen képzelhető el, mégha a számonkérés csupán 10 percre rövidül is. Ne is akarjunk egy órán három költeményt úgy egységbe fűzni, hogy egyszerre minden belső és külső szempontot letárgyaljunk a költeményeken. Egy órára például tűzzük ki csupán a reformkori líra tartalmi, eszmei és hangulati elemeit, politikai és irodalomtörténeti vonatkozásait, esetleg rövid szerkezeti elemzését, s hagyjuk a külső jelenségek számbavételét egy másik órára, mert ezek a mellékes szempontok csak zavarják
