Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Dr. Láng Margit: A latin nyelv kapcsolata a középiskola többi tárgyaival
Dr. Láng Margit : A latin nyelv kapcsolata a középisk. többi tárgyaival. 13 sabban hozzá tudjuk formálni a mi lelki alkatunkhoz, mint a római a görögöt. A zenetörténeti egybevetés ókori zenei ismereteink gyér és hiányos volta miatt csak nagyon szűk körben mozoghat ; teljesen azonban nem mellőzhető, ha meg akarjuk érteni az ókori verselés lényegét, melyben a ritmuson kívül a hangszereknek is jut szerep. A földrajz, mint az emberi tevékenység színhelyét, és az emberi fejlődés külső tényezőinek összességét tárgyaló tudomány, a történeti tárgyak fontos segédtudománya ; a földhöz ragaszkodó, földművelő ősrómai nép jellegének megértetésében pedig különösen nagyjelentőségű. A viszony a föld és ember közt igaz és bensőséges, és ez megtalálja a római költészetben is kifejezését, a mint az irodalom levetette magáról a görög utánzás bilincsét, és kezd magára eszmélni. Ez a szeretet nem fellengzős értelmességekben nyilvánul meg, hanem a hazai földdel, a természettel együttérzésben. A költő néhány találó jelzővel állítja elénk szőkébb hazájának tájait. Horatius felidézi szülőföldjének, a lucaniai-apuliai határvidék változatos szépségét, hegységből lerohanó íolyóit, széles tölgy erdeit, tágas mezőségeit, és szabin birtokának vadregényes hegyeit, sötét berkeit, hűs forrásait ; Vergilius Padus-vidéki birtokának tájait, dús legelőit, friss zöldjét, áldásiadó földjeit. Georgicájában vele együtt szántunk, dolgozunk és betakarítunk ; megismerkedünk a föld terményeivel, állatokkal és növényekkel, és az ő kezén átlépünk a természetrajz birodalmába. Ovidius városi ember; természetérzéke nem gyökerezik a szülőföldben, hanem a szépnek költői átérzésében ; leírásai eszményítettek, általánosítok, nem érezzük bennük a hazai föld szeretetét. Az elégiaköltők is elvont tájakat magasztalnak, és a császárkorban a költészet egyre jobban elszakad az ősi anyaföldtől. Ezt sejti meg Horatius, amikor barátjának, Aristius Fuscusnak (Epist. II. 10) tréfásan szemére veti városi voltát: A földhöz és természethez való ösztönszerű ragaszkodás a természettudományok iránti érdeklődésben is megnyilvánul; Varrónál inkább gyakorlati, Lucretius Carusnál inkább filozófiai irányban, az id. Plinius azonban vérbeli természettudós, megfigyeli a jelenségeket, és keresi köztük a kapcsolatokat. Tudományos munkásságáról olvashatunk az ifj. Plinius leveleiben, amint leírja a Vesuvius kitörését, nagybátyjának pontos megfigyeléseit a légköri jelenségekről és tudományos vértanúhalálát. Csillagászati rendszerekkel ismerkedünk meg Cicerónál a filozófiai irányzatú, költői szépségű Som- nium Scipionisban. Orvostudományról és egészségtanról Horatius tájékoztat, aki szatíráiban az emberi életnek minden vonatkozását megvilágítja egy-egy tréfás, de komoly magvú ötlettel vagy célzással. Fürdőberendezésekről, testgyakorlásról a fennmaradt emlékek is beszélnek. Nagyon szoros és bensőséges a kapcsolat a minden tudományt
