Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 1. szám - Dr. Láng Margit: A latin nyelv kapcsolata a középiskola többi tárgyaival

It Dr. Láng Margit: A latin nyelv kapcsolata a középisk. többi tárgyaival. átfogó filozófiával és a minden emberi dolgot átható vallásos érzéssel és felfogással. A latin auctorok, élükön Ciceróval, bőséges alkalmat nyújtanak az ókori filozófiai és vallásos szellem megértésére és helyes értékelésére. Cicero filozófiai munkáinak összessége a görög filozófiának valóságos kincsesháza ; megtaláljuk benne, igaz, kissé latin szellemű, egyeztető, kiegyenlítő átírásban, az összes ókori filozófiai irányzatokat, olyanokat is, melyekről Cicero átdolgozása nélkül édes­keveset .tudnánk, melyeket ő mentett át az újabb kor számára. Találunk továbbá benne nagy etikai értékeket, fenkölt erkölcsi eszméket, a kijelölt iskolai olvasmányok bármelyikét vesszük is elő ; akár a barátságról, akár az öregségről, akár a Somnium Scipionis- ban a lélek fennmaradásáról olvasunk, mindig nagy erkölcsi tanul­ságok vonhatók le. Horatius tipikus római, gyakorlatias irányzatú filozófiájában össze tudja egyeztetni az összeegyeztethetlennek látszó két filozófiát: a stoicizmust és epikureizmust; Ovidius és Vergilius a két szélső irányt képviseli; Tacitus szigorú stoicizmusa a legmagasabb erkölcsi régiókba emeli a lelket. És mégis, ha egybe­vetjük a legnagyobbaknak fenkölt etikáját a mi keresztyén vallá­sos érzésünkkel, fogyatékosaknak kell őket minősítenünk. Az ember­szerető, melegszívű Cicero, mikor egyik levelében elpanaszolja egyik szeretett rabszolgájának halálát, mintegy mentegetőzve fűzi hozzá, hogy jobban búsult, mint amennyire illenék egy rabszolga halálán — akár csak egy kedvenc állatról volna szó. Vergilius vallá­sos felfogásának fenséges szárnyalása és megtévesztő elmélyülése nem a mi keresztyén világunkból való, hanem filozófiai elmélkedé­sek eredménye. Ahhoz, hogy keresztyén legyen, nemcsak a megkeresz- telés lehetősége, hanem a lelki lehetőségek is hiányoztak. Vergilius ízig-vérig római, és a római hazafias érzés és politikai felfogás teszi az idegen istenségeket, még az ő felfogásától annyira elütő keleti kultuszokat is könnyen átvevő rómait a keresztyén vallás kérlelhet- len üldözőjévé. A középkor felfogása Vergilius keresztyén irányzatá­ról, mely Dante Divina Commediájában találja meg költői kifeje­zését, a római lélek nem-ismerésén alapul. Hogy milyen értelmetlenül áll a világlátott, emberismerő, éleseszű római a keresztyénekkel szemben, az az ifj. Pliniusnak Trajanus császárhoz intézett híres leveléből is kitűnik. Végső tanulságul, és lélekemelő például rámutat­hatunk arra, hogy éppen a római világuralom eszméjével elvi ellen­tétben álló keresztyénség az, mely ebből az egyenlőtlennek látszó küzdelemből győztesen kerül ki, és éppen ő menti át azt nekünk, ami ebből az ókori kultúrvilágból megmenthető érték volt. A tanuló kibontakozó értelméhez mért filozófiai történet- szemlélet elvezet az antik kultúrvilág lényegének megismeréséhez, a maradandó lelki értékek megbecsüléséhez, a múlt és jelen egybe­kapcsolásához. A filozófia oldja meg a nevelés egyik nagy feladatát, az egységes világkép felépítését. Ugyanezt mondja Szemlénk egyik alapítója, a nagyszabású filozófus, Szelényi Ödön a tárgyak kon­centrációjáról szólva : „minden óra egyúttal filozófiaóra is legyen“.

Next

/
Oldalképek
Tartalom