Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 187 magyar jövőt felépíteni. Ezért fordul Eötvöshöz,l Wesselényihez s elsősorban : Széchenyihez, olyan gondolkozókhoz, akikben a gondolattartalom mély szociális érzékkel párosult. Ez az elindulás arra determinálja Imrét, hogy ő teremtse meg a magyar szociálpedagógiát. És tényleg : Nevelés és szocializmus című úttörő munkájában1 2 már harminc évvel ezelőtt nyiltan hirdeti, hogy „nem szabad a nevelést szűkkörű, sőt talán kicsinyes célok szolgálatába állítani, mert akkor nem lehet eszköze annak, amit igazán szolgálni tartozik : a szabad fejlődésnek“.3 Imre nyugodtan, szemrebbenés nélkül tekint végig a társadalmi elégületlcnségből eredő mogzalmak és nevelés összefüggésein, a katolicizmus és szociálizmus élethalál-harcán, s nem fél kimondani azt a harminc évvel ezelőtt még meglepően hangzó következtetést : ,,a szocialisták a jövő előkészítőinek nevezik magukat, a nevelők ezek tartoznak lenni hivatásuk szerint, s így a szociálizmusban társat kell iátniok. Az összes okok miatt, melyek miatt a szociálizmussal pedagógiai szempontból foglalkozni kell, ez a legfontosabb. Ez a társadalmi mozgalom ma ugyanis a nevelésnek csakugyan részese, s az óhajtott nevelői gondolkozást a maga módja szerint már alakítja is.“4 Imre nem azért tett ilyen kijelentéseket, mintha a katolikusokkal akart volna harcba keveredni vagy a szociálistákkal barátkozni, hanem azért, mert elég bátor volt hozzá, hogy meglássa a társadalmi irányzatok jelentőségét, és ki is mondja azt, amit meglátott. Ez a szociális érzék teszi Imrét képessé arra, hogy A neveléstudomány magyar feladataiban6 a legsajátosabb, legapróbb nevelési és kutatási feladatokat is az egyetemesség jegyében tudja meglátni és láttatni. És ez teszi képessé arra, hogy a sajátosan magyar feladatokat egyhen mint szociális feladatokat tekintse. Mint minden egyénnek, úgy minden népnek is megvan a maga sajátos feladata. ,,A megismerésben mindig hézag marad, amíg valamely nép a reá váró munkát el nem végzi.“ Imre a tennivalók özönét sorakoztatja fel, de ezeket mindig az egész feladat részeinek látja. A sajátos feladat nem jelent soha kizárólagosságot. „Ez a benső kényszerűség okozza egyfelől a nemzetek együttdolgozását a nevelés kérdéseinek megoldásán, másrészről pedig a sajátos feladatok különös gondozását“. Imre a nevelést sajátos feladatnak látja, de egyetért Meumannal abban, hogy „a közműveltségnek és a tudománynak egyetlen kérdése sem fűzi a föld népeit egymáshoz annyira, mint a nevelés ügye“. Öv az egyoldalúságtól, az elmaradástól : „Kivált ez a német példa komoly figyelmeztetés : kis népeknek még kevésbbé szabad abba a tévedésbe esniök, hogy bármelyik téren is külön sajátos tudományt teremthetnek.“ Imre a neveléstudomány magyar feladataiban a nála megszokott logikai szigorúsággal mutatja meg á neveléstudomány magyar feladatait és lehetőségeit, a neveléstudomány sorsát Magyarországon, a magyar feladatok irodalmi és kutatási köreit, a nevelés előzményeinek kutatási módjait, a társadalmi körülmények felderítésének szempontjait. A realitás talaján áll, s ezért ideális az elgondolása. Korszerű •—- nem divatból, hanem meggyőződésből. Megvizsgálja az állapotrajzok módszerét, amelyet egyébként már három évtized előtt is szükségesnek tartott. Ma már szerencsére tovább jutottunk, ma már a meg nem értő múlttal ellentétben az iskola is segít megalkotni környezetének állapotrajzát, hogy ezzel értékes adatokat nyújtson a szociográfiának és főkép azért, hogy kitűnjék, mi a nevelésnek sajátos magyar feladata? A további kutatás előtt három kérdés áll : a nevelésnek mi az itteni feladata — milyen viszonyban van ez a feladat a megvalósítás itteni lehetőségeihez •—•, miképpen kell nevelésünknek alakulnia és különféle alakjainak szerveződniük, hogy egész nevelésünk betölthesse a magyar életben reánk váró feladatot. Az ilyen részletkutatások végső eredménye a tisztánlátás, a reális talajon állás és a nemzeti nevelés. „Csupán az ilyen alapú nevelés lehet nemzeti nevelés. Ekkor jut jogos helyéhez elgondolásban és végrehajtásban minden sajá1 Báró Eötvös .József művelődési politikája. Bp. 1913. J Bp. Franklin, 1909. :t Id. m. 62. 4 Id. ni. 74. * Szeged, 1935.
