Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Hazai irodalom
188 Hazai irodalom. tosság, amely a neveléstudomány egyetemes követelményeit érvényre juttatja : így nem lehet a nevelésben sem a nemzeten belül semmi egyoldalúság sem más nemzetekkel szemben kizárólagosság.“ 4. A kolozsvári tradíció és Imre egyetemi koncepciója. Az általános célkitűzések sajátos nevelést szabnak a nevelés minden szerve elé. Ha a nevelő gondolkodás a nemzeti élet minden, terén fontos tényező, elsősorban a nevelés szerveinek kell azt megvalósítani. Tehát az egyetemnek is. Mi lenne, ha az egyetem sem nevelne a nagy nemzeti feladatokra? Mily feladat hárul a főiskolára, azt Imre : Az egyetemi nevelés feladatai-ban8 valíomásszerűen fejti ki. Abból indul ki, hogy az egyetem mai rendjével sokan elégedetlenek : egyrészt az egyetem belső rendjének részesei : tanárok, hallgatók, másrészt az egyetemen kívül állók. Imre nem látja jogosnak az elégületlenséget : ellenben természetesnek látja, hogy az egyetemi tanár különb eredményeket akar elérni, az ifjúság a benne rejlő értékeket jobban szeretné kifejteni, a közönség viszont gyakran az egyetemet okolja az ott töltött évek meddőségéért. Hogy ezen segítsen, Imre a nevelés gondolatát állítja az egyetemen való gondolkozás központjába. A gondolkozó embert mind gyakrabban foglalkoztatja ez a kérdés : önálló tudomány-e a neveléstan ? Érthető a kérdés felvetése, midőn látjuk, hogy a nevelés gyakorlata többnyire a politikai élet vetülete. Az e miatt való elkeseredés mégsem egészen jogos, mert a nevelés eszményeiben van valami olyan érték, mely túléli a téves gyakorlatot és jobb idők felé mutat. Imre az e téren mutatkozó pesszimizmussal szemben egy nyomatékos tagadást állít szembe, hogy ezzel bizonyítsa a nevelés elsőrendű szerepét. „Az oktatás nem önálló feladat, hanem csak egyik eszköze a nevelésnek.“ Ezzel kritikát is mondott a mai egyetemi szellemről, s ami még fontosabb : irányt is mutatott, amelyben a megújulást keresni kell. Olvasunk olykor-olykor tanulmányokat arról, milyen intim, benső viszonyban vannak külföldi egyetemeken professzor és hallgatók. A tanárok nem csupán oktatnak, s a hallgatók nem csupán könyvekből és jegyzetekből tanulják be a tanár hirdetett tudományát, hanem együtt dolgoznak. Ez a szellem nálunk sem ismeretlen. Ma is élő erőként él bennünk a kolozsvári egyetem jótékonyan átölelő mentalitása. A filozófia magyar útját heroikusán egyengető Böhm Károlynak — aki igazi tudóshoz méltó szerénységgel csak professzor úrnak engedte magát szólítani — mindig volt rá ideje, hogy egy-egy jó szóval irányítsa tanítványait a nekik legjobban megfelelő munkakör felé ; Imre József tanítványai mindig azt láthatták, hogy a kitűnő professzor egyforma gondossággal és jóindulattal kezeli szegény vagy gazdag betegeit ;7 a nagy filológus, Csengery János nem tartotta méltatlannak, hogy menza-kedvezményt járjon ki tanítványainak, akikkel vállvetve együtt dolgozott ; Schneller István nemcsak az egyetemi évek alatt, hanem a diploma megszerzése után is atyailag támogatta tanítványait, és nem csupán jó szóval és direktívákkal, de ha kellett, külföldről hozatott könyvekkel is támogatta őket. Ezek az emberek azért tudtak nagy professzorok lenni, mert nevelőknek is nagyok voltak. Az oktatás csak egyik eszköze a nevelésnek, a felsőoktatási kongresszuson mondta ezt Imre Sándor, de ennek az igazságnak alapérzése bizonyosan már a kolozsvári egyetem friss, termékenyítő levegőjében alakult ki benne. Bizonyos, hogy a mai egyetemi tanárok közt is számosán vannak, akik érzik és gyakorolják ezt a jobb magyar tradíciót. De Imre biztosan nem ok nélkül gondolja, hogy alapja van az elégedetlenségnek és minden időkre irányadó és a jobb, kívánatosabb jövőt megalapozó az a vallomás, melyben az egyetem kettős feladatát vázolja : ,,A kettős feladatnak mindkét része megköveteli, hogy állandóan törődjünk az egyetem, vagyis saját munkánk hatásával, a hallgatók alakulásával. A kutató munkát ugyanis nem végezheti a tanár Budapest, 1937. 7 „Az orvos sikereit — írja Imre József Az orvosi ethika egyik fejezetében — egész élete és munkája kedvező folyását egyéni,, emberi jótulajdonságainak köszöni. Nothnagel szava, hogy csak jó ember lehet jó orvos, nem új mondás és nemcsak fellobanó ötlet, hanem hosszú idő szilárd tapasztalata.“ Id. m. 56.
