Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Dr. Láng Margit: A latin nyelv kapcsolata a középiskola többi tárgyaival
Dr. Láng Margit: A latin nyelv kapcsolata a középisk. tnbhi tárgyaival. 11 pontjából fontos mozzanatok kiemelésével a görög és latin irodalomnak olyan összefoglaló képét adja, hogy ezen az alapon a többi irodalmak tanárai tovább építhessenek. Hogy ez az alap biztos legyen, végig kell azonban vezetnünk azon a szálon, mely az ókori irodalmat a középkori keresztyén irodalommal egybeköti. Latin irodalmi tanításunk nem szakadhat meg azon a ponton, ahol a nagy írók elfogynak. A történeti folytonosság megkívánja, hogy a tanuló az ókortól a renaissance-ig tartó átfejlődésről rövid, de teljes képet kapjon ; hogy megértse, hogyan élt elváltozott formában az antik irodalom az „artes liberales“ útján a középkorban; hogyan maradt fenn a latin, mint a kiváltságosak nyelve, és hogyan módosult országonként különbözőképpen ; végül hogyan támasztották fel a humanizmus nagy szellemei, élükön Petrarcával, eredeti mivoltukban új életre az antik írókat, és az által, hogy további megrontásukat megakadályozzák, hogyan nyílvánították őket hol! kincsnek, és hogyan nyílt meg ezen értékes irodalmi hagyatéknak az életből és fejlődésből kirekesztésével a nemzeti irodalmak kialakulásának útja. Ezen nyelvi és irodalmi átfejlődés és differenciálódás megismerése magyar szempontból különösen fontos ; hogyan érthetné és értékelhetné különben a tanuló pl. (ne plura dicam) Anonymust, kinek olvastatása nemcsak hazafias kötelesség, hanem tanárnak és tanulónak egyaránt igazi lelki gyönyörűség. A világirodalom és magyar irodalom későbbi fejlődéséhez vezető szálak sem mellőzhetők teljesen ; fontosabb azonban azoknak kiemelése, melyek az ókorból a középkoron át vezetnek ; mert az átmenetet a renaissance-on át itt kaphatja meg egyedül a tanuló. Nagyon szoros a kapcsolat a történelemmel, melynek keretébe illeszkedik be minden lelki teljesítmény, tudomány, irodalom és művészet. Az erősen hazafias érzésű római nép irodalmi alkotásai, mint ezen érzés közvetlen megnyilvánulásai, szorosan egybeforrnak az egyes koroknak külső politikai eseményeivel. Cicero műveiben a polgárháborúk forrongó nyugtalansága tükröződik vissza. Első beszédében (Pro Roscio) érezzük Sulla proscriptioinak borzalmait, a Catilinaris beszédekben a látszólagos nyugalom alatt lappangó erők forrongását, a későbbiekben a triumvirátusok korának megrendítő fordulatait. Megismerjük közvetlenül a római közélet minden mozzanatát, a bíráskodást (Pro Archia), a provinciális kormányzatot (In Vcrrem), a senatust, népgyűlést (In Cat.), a hadviselést (De imp. Gn. Pomp.) és végül filozófiai müveiben megtaláljuk a világforrongás küzdelmeiben kifáradt, borzalmaitól megcsömörlölt, előkelő lelkű ember sóvárgását a lelki megnyugvás és megtisztulás után, mely végül egy fenséges álomképben (Somnium Scipionis) nyer megható kifejezést. Ez a sóvárgás, mely Cicero változékony lelkületének természetes következménye, nemcsak egyéni lelkiállapot, hanem a kor hangulatának kifejezője és Augustus békemunkájának leghathatósabb elősegítője. Az aranykor költészetében is szóhoz jutnak a kor vezető eszméi. Vergilius az ősrómai erények-
