Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Önképzőköreink a nemzetnevelés szolgálatában
Dr. Belohorszky Ferenc : Önképzőköreink a nemzetnevelés szolgálatában. 173 jövendőt akarunk. Kirándulásokkal, népi anyagggyüjtéssel, konkrét közeledéssel a nép fiai felé igazi eredményeket is elérhetünk, ha állandóan és határozott terv szerint végezzük ezt a munkánkat. A mai eléggé gazdag szociográfiai irodalomból kiválogathatunk olyan részleteket, amelyeket megismerhetnek ifjaink, amelyekben megláthatják a népi probléma legfontosabb jegyeit is. Vitathatatlan, hogy magyar élet, igazi magyar jövő nem várható a nélkül, ha ifjúságunk szorosan hozzá nem kapcsolódik a határainkon túl élő magyar ifjúsághoz, ha nem pillant bele az ő életükbe, s nem ismeri meg élő példákon az igazi magyar mártiromságot. A trianoni határokon túl élő magyarsággal szoros közösséget kell alkotni, ami azonban csak úgy valósulhat meg, ha megismerjük őket, foglalkozunk velük, problémáikat magunkénak valljuk, s sorsuk a mienk is. Erre ránevelni az ifjúságot komoly bensőséges munkával, elmélyedéssel és igazi szemlélődéssel : a legigazabb magyar feladat. De egyre itt nagyon vigyázzunk ! A jelszavakkal való játszadozás, a jelszavakkal való dobálózás tönkre is teheti ezt a gyönyörű feladatot, ha nem látjuk meg azt a fontos szükségességet e kérdésben, hogy csakis komoly foglalkozással, tettekkel, elmélyedéssel, minél kevesebb frázissal szabad ezt a lelki összetartozást megvalósítani. Belső bajainkon való segítéssel, külső testvéreink életének állandó figyelemmel- tartásával kell állandóan minden magyar ifjúnak résen lennie. Tiszta szempontokkal, tisztult felfogással, objektív szemlélettel nézni a múlt és jelen összefűződését. Gyakorlott utunk itt nyilvánvaló : szellemi életük, politikai vergődésük, törekvéseik, harcaik állandó figyelemmeltartása, újságaik s irodalmuk éber olvasása, esetleges levelezések megindítása és lebonyolítása : ezek azok a formák, amelyek sikerrel kecsegtetnek. Minden más, ezirányú hazafias frázispuffogtatás sem kívül, sem belül nem találhat komoly eredményre. A magyarság dunai problémája és elhelyezkedésünk a Duna- medencében : ez a harmadik nagy magyar kérdés, mindennél fontosabb, mindennél időszerűbb talán, s mindennél mélyebb. Valahogy úgy érezzük, talán pesszimisztikusan, talán nem, hogy a magyar kérdést nem is mi döntjük el belülről, hanem kívülről nálunk sokkalta hatalmasabbak, s voltaképpen külpolitikai szempontok fogják elsősorban a magyarság jövendő létét meghatározni. Ezért sem volna már meddő és felesleges ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni. Mégsem ezt a kérdést választjuk a dunai problémánál irányadónak a középiskolában. Ennek a kérdésnek irányításánál jóval több és alaposabb külügyi iskolázottságra volna szükség, ami az önképzőkörtől nem igen várható. A önképzőkör akkor is teljesiti már a hivatását, ha rá tud mutatni, s felébreszti az ifjút arra, hogy Nagy-Magyarország nemzetiségek nélkül sehogyan sem képzelhető el. Hogy pedig ezekkel a nemzetiségekkel adott esetben nyugodtan élhessünk, szükséges, hogy közelebbről megismerjük őket. Meg kell látnia a magyar ifjúságnak, hogy a nemzetiségek, amelyek egykor
