Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 4. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Önképzőköreink a nemzetnevelés szolgálatában

172 Dr. Belohorszky Ferenc : Önképzőköreink a nemzetnevelés szolgálatában.

töltünk be a magyarság élete szempontjából. Rá kell azonban nevelnünk őket ezeknek a kérdéseknek fontosságára, állandó szemmel- tartására, arra, hogy mielőbb belássák, ezekkel a kérdésekkel — bármely pályán is működjenek —, fontos foglalkozniok, mert ezek adják számukra a lehetőséget a további életre és fejlődésre. Az iskolának pedig ez a feladat biztosíthatja véglegesen a világnézeti nevelés határozott és komoly betöltését, mert gyakorlati utak felé irányíthatja az elméleti megalapozást. Világnézetet adni ugyanis nemcsak annyit jelent, mint bizonyos eszmei irányvonalat az ifjú lélek elé vetíteni. A reálitások felé hajló ifjú korán kielégítetlenségi vágyat érez magában, mert gyakorlati utakon szeretné kipróbálni a maga elvi megalapozottságát, de sajnos, e tekintetben már határozott irányokat nem kapott, saját maga pedig nem mindig képes a sok út közül a helyeseket kiválasztani. Hány komoly és igazán elszánt és tetterős ifjú jutott így ködös eszmék birtokában, gyakorlati utak nélkül olyan útvesztőbe, ahonnan kilábolni nem igen tudott, vagy pedig csak bizonyos elvi megtagadások útján tudott megszabadulni. Mindenféle felekezeti és téves elgondolás előbb ejtette a maga karmaiba az ifjúság jelentősebb részét, mint a nemzeti ügy, jóllehet világnézetileg határozott nemzeti alapot kaptak. De a gyakorlati utakban már nem volt választék, s a nagy eszme elsekélyesedett kicsinyes küzdelmekben. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az önképzőkör gyakorlati munkája ráirányíthatja az ifjúság figyelmét a komoly problémákra, nemzeti sorskérdésekre, sőt mi több, szintetikus, átfogó, a nagy szempontokat maga elől nem tévesztő ifjúságot nevelhet a nemzeti közéletnek. Ez pedig az önképzőkör igazi nemzetnevelő hivatása.

Nem felesleges azonban éppen az eszmék sokfélesége miatt talán kissé elmerülni egyenként ezekben a problémákban s megvilágítani azt a tágabb kört, amelyik a nevelésünk irányelveit képezheti e tekintetben az önképzőköri nevelésnél.

Kétségtelen, hogy a mai magyar élet egyik fordulópontja éppen szociális, népi kérdésben rejlik. A magyar nép ősi ösztöneiben, tulajdonaiban és érintetlenségében legértékesebb rétege pusztulófélben van. A falut teljesen elnyeli a magyar város és a városi élet magasabb műveltsége maga alá gyűrte a népi rétegünket az utolsó évszázadban, a helyett, hogy a Széchenyi és Kossuth elv alapján felemelte volna, a helyett, hogy éppen itt kereste és találta volna meg a magyarság igazi jövendőjét. Az a körülmény, hogy ma három és fél millió magyar él a faluban Ínségben, hogy nem tudja, mi lesz vele holnap, mivel tartja fenn magát és családját, éppen elegendő ahhoz, hogy a népi kérdést a jövendő legfőbb problémájának tekintsük, melynek megoldására az ifjúságot mindenkép előkészítsük.

Feladatunk pedig a gyakorlatban az, hogy főként egyéni tapasztalatok alapján megismertessük az ifjúsággal a falu életét, megismertessük a falu problémáit, megláttassuk velük azokat a feladatokat, amelyeket meg kell valósítanunk, ha jobb és szebb magyar