Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Dr. Evva Gabriella: Karacs Teréz élete és munkássága
154 Dr. Evva Gabriella : Karacs Teréz élete és munkássága. más gránitkövön „a magyar pedagógia apostola“ felírással örökítette meg. írói munkássága. Karacs Teréz írói munkássága igen sokoldalú. Abban a korban, amikor még nem részesítik kellő figyelemben a magyar nők szellemi igényeit, nem jelentéktelen a fiatal leány szórakoztató célzatú szárnypróbálgatása. A rejtvények szerkesztése, német dalok és drámai művek fordításai után eredeti alkotásokkal a színirodalom területén kísérletezik nemzeti tárgyú darabjaival, majd romantikus elbeszélései és komoly nevelésügyi értekezései, hírlapi cikkei, tanügyi beszámolói, emlékiratai által korának híres írónője lesz. Első irodalmi terméke a „Hasznos Mulatságok“ c. folyóiratban jelent meg 1823-ban tudtán és akaratán kívül. Pár sorból álló kis rejtvény, egyike azoknak, amelyeket csupán barátnői szórakoztatására írt : „Három első betűm ha házadat lepi : Két utolsó hangom siet azt pusztitni, Az egész, hazánknak gyászos temetője, Hol a bús magyarnak ma is hull a könnye.“ 1833-ban írja első színdarabját „I. Lajos szerelme“ címen, amely Miskolcon az ötvenes években színre is került. 1834-ben két darabja is megjelenik: a „Játékszíni terv“, amelyben a magyar színészet nehézségeit szemlélteti az idegen nemzetbeliek miatt, továbbá az előítéletek leküzdését és a női erénynek a férfira gyakorolt nemesítő hatását. Az ötfelvonásos színjáték a következő ajánló sorokat tartalmazza : „Honom mélyen tisztelt Leányainak mély tisztelettel.“ Másik darabja : „Szerelem elvet győz“, amelyért annak idején a Nemzeti Színháztól 40 forintot kapott. A három színdarab közül ma már csak a „Játékszínterv“ kapható meg, mint a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának egyetlen példánya. Az elbeszélés, novella azonban jobban megfelel a Karacs Teréz nevelői szándékának, a nők sorsa és nevelése felől már ekkor határozottan kialakult józan felfogása kifejezésének. A harmincas években megindult szépirodalmi folyóiratokban egymásután jelennek meg „beszélyei“ : ,,Nőhüség“ (1834), „Az én történetem“, „Szerelem jönsége“ (1836), „Sóskút“ (1837), „Rabszolganő“ (1838), „Különcök", „Gellérthegyi jósnő“ (1841), „Tévely és való“ (1842), „A sóvágó fia“, „Rút leány“ (1843), „Szív és rang“, „Koros hajadon“ (1844), „Janka“, ,,Végrendelet“ (1845). Karacs Teréz elbeszélései a XIX. század romantikus világában szövődnek komoly pedagógiai háttérrel. Mély nemzeti érzés, rendkívül fejlett erkölcsi érzék, ízlés és józan életszemlélet e művek fő értékei.1 Közös forrásuk az a szomorú tapasztalat, amelyet az 1 Karacs Teréz elbeszéléseinek értékére nézve jellemző a „Magyarkák“ Lipcse, 1845. évfolyamában megjelent következő elismerő sorok: „...velős, Ízletes magyar eledellel szolgál, s hitünk szerint az akadémiai széket sokkal
