Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Dr. Evva Gabriella: Karacs Teréz élete és munkássága
Dr. Ewa Gabriella : Karacs Terez élele és munkássága. 155 író a nagyvárosi élet ferde kinövései miatt a társadalom minden rétegében észlelt, hogy . .az ember a maga tudatlanságában nemcsak önmagának, hanem egész fajának legnagyobb ostora“. A művelődés hiányaiból, különösen a nőnevelés helytelen irányából, nemzetietlen szelleméből eredő bajok, az anyagiak túlbecsülése a szellemi értékek felett, a „balga előítéletek“ és az osztálygyűlölet azok a motívumok, amelyek ezekben az elbeszélésekben az erény és bűn éles párhuzamba állításával az emberi élet lelki konfliktusait, mindenekelőtt a női sors tragédiáit szemléltetik. „írásom iránya mindig a nőnevelés volt — írja Karacs Teréz írói pályájára való visszaemlékezésében — de tudván, hogy a komoly alakban írott miinek kevés olvasója lenne, beszély alakba öntém gondolataimat, s legelőször csak irogatásom 24. évében mertem az „Életképekében ily c. munkával fellépni : ,,Néhány szó a nőnevelésről“ (1845). v Nagy szerénységét végre legyőzi életeszményének : a nemzeti szellemű, észszerű nőnevelésnek szolgálata, és most már rendszeres formában bocsátja közre hosszú idő óta kiforrott nőnevelési nézeteit. Fejlett nevelői gondolkozással és nemzeti tudatossággal mutat rá a nőnevelés jelentőségére és irányára, meghatározza a női eszmény fogalmát és kialakításának feltételeit, ráirányítja a figyelmet a korabeli nőnevelés és a nőnevelő intézetek hibáira s egy nemzeti szellemű, észszerű nőnevelést biztosító intézet tervére. Ez az értekezés Karacs Teréz legnagyobb jelentőségű nevelésügyi dolgozata, ezzel érdemelte ki, hogy a magyar nőnevelés egyik úttörőjének ncvezhetj ük. ,,. . .egy test és lélek a nő és férfi a természetben, a társasági életben sem lehet ezeket különválasztani — mondja a bevezető részben a nőnevelés nagy jelentőségét megvilágítva—, ha az álla- dalom virágzását, életét óhajtjuk ; nem lehet ezen emberfélt par- lagosulni hagyni, ha az emberiséget fönséges kifejelhetésében (kifejlődésében) gátolni nem akarjuk...“ A társadalomban levő rendnek, jólétnek a nők a férfiakkal teljesen egyenlő tényezői. Rendeltetésük azonban különböző. A nő hivatása : embert formálni ; a férfié : „a társaság gépelyzetében jó szerré alakulni“. A nő feladata : „a földön üdvöt osztani“ ; a férfié : kenyeret. A kettős életfeladat betöltése azonban egymást kizárja : „Amelyik nő gyermekeit nevelni, házát kormányozni érti s akarja, az éppen úgy nem ér reá polgári hivatalait vinni, mint a hivatali kötelességeit hűn betöltő férfi gyermekei dajkája, nevelője lenni“. Bár a nők nevelését életfeladatukra való tekintettel másképpen kell rendezni, mint a férfiakét, méltányosabb joggal megérdemelné, mint többen, kik rajta ülnek. Beszélyei mindenütt tendenciát árulnak el, ami nagy érdem nálunk, hol semmi tendencia nincs. Legalább Karacs Teréznek nem lehet bizonyos hölgyek hölgyetlenségét szemére vetni. Csin, szerénység és hiedelem kitüntetik munkáiban a szeplőtlennek lenni kellő női tollat, s ha összes beszélyei kiadására rászánná magát, vétkeznék azon hölgy, ki iratait meg nem szerezné.“
