Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Dr. Evva Gabriella: Karacs Teréz élete és munkássága
150 Dr. Evva Gabriella : Karács Teréz élele és munkássága. emberiség javára annak legcsekélyebb polgára is tehet valami jót.“' Ez a gondolat vezeti ifjú éveiben, amikor lázasan készül korán felismert élethivatásának minél tökéletesebb betöltésére ; ez a meggyőződés készteti az irodalom lelkes művelésére, irányítja tanítói pályáján és élteti öreg napjainak elhagyatottságában. A használni akarás mély nemzeti érzéstől áthatott tiszta műveltséggel párosulva jellemzi Karacs Teréz egyéniségét ; ez teszi mind elméleti, mind gyakorlati téren a XIX. század egyik legnagyobb nőnevelőjévé hazánkban. Élete. Rendkívül szerencsés környezetben született és nőtt fel. Apja: Karacs Ferenc, első magyar — akkor európai hírű — rézmetszőművészünk, anyja : Takács Éva (Takács Ádám tudós református lelkész leánya), kiváló írónő, a magyar nőnevelés úttörő nagyasszonya volt, akik mindketten nevezetes szerepet játszottak a XIX. század magyarságának irodalmi és művelődési megmozdulásában. A nagyműveltségű, eszményi családi életet élő, köztiszteletben álló szülők nevelői hatása meghatározta Karacs Teréz egész lelki fejlődését. 1808 április 18-án látta meg a napvilágot Budapesten, a híres „Karacs tuskulánum“-ban, amelynek a kor legkiválóbb férfiai : Horváth István, Virág Benedek, Fáy András, Kazinczy, Vitkovics, Cseh Szombathy János, Garay, Vajda Péter, Vörösmarty és Kölcsey mindennapos látogatói voltak. Ebben a tudományos, művelt légkörben kapta a gyermekkor legmélyebb benyomásait, mint kilenc testvér közül a negyedik. 1814-től 1819-ig járt a Kálvin-téri elemi iskolába. Itt fiúk és leányok akkor együtt tanultak, mintegy 20—25-en, egy segédlelkész vezetése alatt. Rövid ideig tartó iskolai élete sem volt zavartalan, mert közben hosszasan beteg lett. 1819-ben már nem tanulhatott tovább ; mint legnagyobb leányra — bár akkor alig volt 10 éves — otthon volt szükség. „A kis Saroltát anyám tartós betegsége miatt még fürösztöttem és pólyáztam is, s az utána 1821-ben született Árpád fivéremnek is hű dajkája lettem, valamint beteg anyám gondos ápolója ; egyetlen —- becsületes — falusi cselédünkkel a házi és konyhai gondokat is viseltem, míg anyám teljesen felüdült“ -— írja emlékezéseiben. A nagyműveltségü anyát ez a körülmény sokszor elszomorította, és mihelyt egészségét visszanyerte, igyekezett vele a korán abbanhagyott iskolai tanulást pótoltatni. Karacsné gondos nevelése, irodalmi tájékozottsága, józan gondolkozása, minden szép és nemes iránti lelkesedése mély nyomot hagyott Karacs Teréz lelkületén. Már kisgyermek korában megszokta, megszerette a munkát, és felébredt benne az irodalom, művészet s tudomány iránti rajongás. 14 éves volt, mikor az első ,,Aurórá“-t megkapta, és le nem tette, míg el nem olvasta. A szülei házát látogató kiváló hazafiak, nagyműveltségü emberek ezt a lelkesedést még jobban erősítették benne, közöttük bő alkalma nyílt a fiatal leánynak a szebb, nemesebb iránt érdeklődni. „Nekünk nagyobb
