Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Hettesheimer Ernő: Megjegyzések a francia nyelv tanításához
6 Hettesheimer Ernő : Megjegyzések a francia nyelv tanításához. áll az élő nyelvhéz. Kétségtelen, hogy a XVII. és XVIII. század irodalmából választott szemelvényekben vannak elavult kifejezések, de az olvasmány feldolgozása az iskolában történik, és a tanár elhárítja a nehézségeket. Ezenkívül figyelembe kellett volna venni a régi beosztás fenntartása érdekében azt a körülményt is, hogy a régi irodalom szókincse sokkal szegényebb, mint az új irodalomé. Nem nagyon tévedhetett az az irodalomtörténész, aki Racine szókincsét hozzávetőleg 6000 szóra becsülte. Mennyivel gazdagabb nemcsak fogalmakban, hanem jelzőkben is Victor Hugo, vagy Lamartine nyelve. Az újabb kor irodalmából vett mű nyelve tehát, bár közelebb áll az élő nyelvhez, mégsem okoz kisebb nehézséget a gyermeknek, mint a régi irodalomból vett szemelvény. A beszélt nyelvtől meg körülbelül mindkettő egyforma távolságra van. Ahhoz pedig semmi kétség nem férhet, hogy könnyebben lehetne a tanulókkal a francia irodalomtörténeti fogalmakat megértetni és a magyar irodalomban érezhető francia hatásokra a tanulók figyelmét ráirányítani, ha már volnának kellő magyar irodalomtörténeti ismereteik. Mert a régi magyar irodalom ismeretét nyilvánvalóan nem lehet ilyennek tekinteni. De a tanulók történeti ismeretei miatt is nehéz helyzetbe kerül a francia tanár, ha a hetedik osztályban kell egyes irodalmi események történeti hátterét megrajzolnia. Az újabb kor világtörténeti jelenségei csak a nyolcadik osztályban válnak igazán világossá a tanuló számára, mikor azokat Magyarország újabbkori történetével összefüggésben beszélik meg a történelmi órákon. 3. A francia nyelvből könnyebben lehet azt a fokot elérni, hogy a tanuló egyszerű gondolatait meg tudja értetni, mint a német nyelvből. A szórend egyszerűbb, a főnév, névelő és melléknév ragozása nem okoz nehézséget, a harmadik nem hiányzik. Ugyanezen okból az egyszerű francia szöveg megértése is könnyebb, mint a németé. A tanulók nagy kedvvel tanulták a franciát, egészen a nyolcadik osztályig, minden erőszak alkalmazása nélkül dolgoztak az olvasókörben, sőt nagy számmal olvastak önállóan is megfelelő könyveket. Ez a felbuzdulás két-három év óta lelohadt. Mióta a többi tárgyakból intenzívebb lett az úgynevezett munkáltató tanítás, kevesebb lett a nyelvtudás. Azelőtt csak a magyarból kellett házi olvasmányokat elvégezni, a többi tárgyból elég volt a tankönyv. Maradt tehát idő német és francia házi olvasmányok elvállalására, vagy a modern nyelvi olvasóköri tevékenységre. Most a VII. és VIII. osztályos tanulónak a még jobban felszaporodott magyar irodalmi olvasmányokon kívül történelmi és a latin irodalomra vonatkozó olvasmányokat is kell végeznie. A francia, nem lévén érettségi tárgy, illetve csak az írásbeli érettségin szerepelt eddig két iskolatípusnál, a megnövekedett megterhelés következtében háttérbe kerül, a nyolcadik osztályban a még néhány év előtt oly örvendetes öntevékenység teljesen megszűnt. Vét az ifjú lélek harmonikus nevelése ellen a most divatossá lett eljárás, mely az érettségi tárgyak számára foglalja le a gyermek minden energiáját.
