Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Megjegyzések
130 Megjegyzések. jegyzései szerint 195 és 202 között váltakozott az effektiv tanítási napok száma. Az átlag 198'3. Nem volna tehát nehéz két száznapos félév megállapítása. Az első félév után egy hosszabb vakáció jönne, hogy a téli hideget is az iskolán kívül töltse el a diákság. Az összes iskolákat számításba véve még gazdasági szempontból sem tekinthető elhanyagolhatónak a megtakarítás tüzelőanyagban. A vakáció időtartamára vonatkozólag ismét az utolsó 65 esztendő napi középhőmérsékleteire vonatkozó táblázat ad felvilágosítást. Ez azt mutatja, hogy éppen december 20-án fordul a napi középhőmérséklet átlaga a 0°C alá. S éppen február 1-ig tart a nagyobb hideg. Kézenfekvőnek látszik tehát, hogy a félévi szünetet december 2Ö-tól február 1-ig adjuk ki. Csak az a kérdés, hogy megkaphatjuk-e ilyenformán a második félévre is a száz tanítási napot. Utánanézhetünk, hogy a most folyó iskolai évben, ha az összes ünnepnapokat leszámítjuk, s ha húsvéti szünetre 14, püsnköti szünetre 4 napot veszünk fel, februárra 23, márciusra 25, áprilisra 14, májusra 25 és június 22-ig 14 tanítási nap jut, ami összesen 101 tanítási napot jelent. Ha pedig még az évvégi összefoglalásokra is akarunk egy vagy két hetet külön szakítani, akkor a húsvéti szünetet meg lehet állapítani tíz napban, a pün- köstit pedig kettőben, sőt kezdhetjük a második félévet néhány nappal február előtt is, s így az iskolai év tanítási napjainak számát felemelhetjük 210-re, vagy 212-re, aminél több napot ma alig tanítanak középiskoláink. Ezekből a tanítási napkból 100—100 juthatna félévenként a tanításra és 10—42 az évvégi összefoglalásokra. Jól tudom, hogy az 1934. évi XI. te. 25. §-ában foglalt rendelkezések szerint az iskolai év szeptember hó elejétől június hó végéig tart. A törvény megjelenése óta azonban már az alakuló tanártestületi értekezletet, az évnyitó vizsgálatokat, javítókat augusztusban kell megtartani, vagyis az év megkezdése augusztus végére tolódott el. Nem volna tehát akadálya annak, hogy még tíz nappal előbbre hozzuk az év megkezdését. Mondhatja valaki azt is, hogy kevés félévenként a száz tanítási nap. Elvi szempontból én is helyesnek tartanám, ha a vakációs napok számát megszorítanánk. De a mai állapotok szerint a tényleges tanítási napok száma kétszáz körül van. Sőt sok iskolában az évi tanmeneteket 31 hétre osztják be, ami csak 186 tanítási napot jelent. A mai állapotok fenntartása mellett tehát ez a javaslat nem jelentene lényegbeli változtatást, és több előnye is lenne. Szeghalom. Nagy Miklós. A legjobb útravaló. Mindenütt szokás, hogy az érettségiző diákok elbúcsúznak tanáraiktól. Ilyenkor a tanárok rendszerint hosszabb beszéddel válaszolnak, s igyekszenek legalább vázolni, hogy milyen is az az „élet“, s hogyan kell abban viselkedni. Tehát mintegy lelki útravalót adnak növendékeiknek. Persze a különféle izgalmakkal telített maturandusról úgy hullik le ez az utolsó „lelki-fröccs“, mintha mit se hallott volna. Legfeljebb ilyesmit mormog a bajusza alá : ez is jókor kezd nevelni minket. És valóban sokszor találó ez a megjegyzés, mert egyes tanárok előbb nem érnek rá növendékeik lelki életével törődni. A tananyagot el kell végezni, a prédikálás meg úgyis hiábavaló. De azért ilyenkor, amikor elválnak az iskolától, mégis kell adni nekik egy-két jótanácsot, ha másért nem, legalább a saját lelkiismeretük megnyugtatása végett. „Figyelmeztettem őket, engem nem terhel semmi mulasztás.“ Milyen furcsa volna, ha a szülők is ilyen útravalót adnának főiskolára menő fiuknak. Az anya a vonatindulás előtt kapkodna : jaj, ruhát is kell készíteni, jaj, a cipője is lyukas, jaj, gyorsan egy csirkét, hadd vágom le, stb. Az apa meg így búcsúznék : fiam, pénzt azt nem adok, de majdcsak megélsz a nélkül is, szüléidről sose feledkezzél meg, mindig hálás lehetsz jótanácsainkért, stb.
