Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Dr. Bihari János: Középiskolai irodalmi nevelésünk
I)r. Bihari ./('mos : Középiskolai irodalmi nevelésünk. 12f> Ha tudjuk is, hogy ezek a vádak, mint a többi ehhez hasonlók, nem teljes mértékben igazak, és az ilyen vádak természetéből fakadóan egyoldalúak és túlzók is, be kell látnunk, hogy a középiskolai irodalmi nevelésünkben újabban igen sok megoldásra váró kérdés merült fel. Maga a tanárság is érzi ennek a kérdésnek a súlyát, és keresi a megoldásra szolgáló módokat. Egymásután jelennek meg a kisebb-nagyobb tanulmányok, amelyek azt kutatják, hogyan lehetne eredményesebbé tenni a középiskolai irodalmi nevelést, hogyan lehetne fokozni a középosztály nagyon meggyengült irodalmi ízlését. Vannak, akik az ifjúsági könyvek szigorú szelekciójával, a házi olvasmányok számának gyarapításával, az ifjúsági könyvtár célszerű és könnyű kezelésével próbálják elérni céljukat; mások a növendékek öntevékenységét akarják fokozottabb mértékben felhasználni az irodalmi nevelésben. Mindezek a próbálkozások és tervek azt mutatják, hogy a középiskolai irodalomtanításban az irodalmi nevelés alapjával, az olvasással van baj. A felső osztályokban tanító tanárok állandóan panaszkodnak, hogy az irodalomtörténeti ismeretek levegőben lógók maradnak igen sok esetben, mert a növendékek nem ismerik a feltétlenül szükséges irodalmi alkotásokat, az órákon pedig nincs mód elegendő szemléltetésre. Kétségtelen, hogy az irodalmi nevelés az olvasással áll vagy bukik. Érdekes, hogy bár ezt minden tanár tudja, és az utasítások is állandóan hangoztatják, mégis azt látjuk, hogy aránylag keveset foglalkozunk növendékeink olvasmányaival. Ma ugyanis a legtöbb esetben az a helyzet, hogy a tankönyvekben levő szemelvényeken kívül vannak az ú. n. kötelező olvasmányok, továbbá az ifjúsági könyvtár, amelyből a növendékek tetszésük szerint vesznek ki könyveket. A házi olvasmányok elolvasásáról minden tanár iparkodik meggyőződni, de, már nagyon kevesen tartják számon, hogy növendékeik mit olvasnak az ifjúsági könyvtárból. Még kevésbbé ismerjük diákjaink egyéb olvasmányait. Pedig a növendékek olvasmányainak csak igen kis töredéke kerül ki manapság az ifjúsági könyvtárból, a nagyobb részét iskolán kívül eső helyről szerzik meg. Éppen ezért nem járhatnak teljes eredménnyel azok a próbálkozások, amelyek az ifjúsági könyvtár szelekciójával próbálják megoldani a kérdést. A magyar-szakos tanárok körében sokszor elhangzik az a megállapítás, hogy a növendékek rossz könyveket olvasnak, és ez ellen hiábavaló minden küzdelem. A ponyvairodalom problémája és érezhető hatása egyik legfontosabb kérdése a középiskolai irodalmi nevelésnek. Miért szereti a diák inkább a rossz könyveket, és miért olyan nehéz megszerettetni vele a komoly, értékes irodalmat? Erre a kérdésre határozottan lehet azt felelni, hogy a diák nem azért olvas rossz könyveket, mert azokat jobban szereti, hanem azért, mert nem tudja, hogy melyik a jó könyv, és ahhoz jut könnyebben hozzá. Köztudomású, hogy a diák szeret olvasni, sőt igen sok valósággal falja a könyveket. Állandóan hangoztatjuk, hogy ezt az
