Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Csanády Sándor: Halottak keltegetése
Csanúdíj Sándor : Halottak keltegetése. 121 szájról-szájra szálló, súlyosan elmarasztaló ítélet csontosodott ki Jókai korrajzolására nézve. Szemére hányják a hamis korszemléletet, a reformkorszak fölé szőtt romantikáját, a szabadságharc apotheozisát és az egész magyar történet fölé rakott glóriát. Amikor így Jókai fölött ítélkezünk, jutott-e eszünkbe egyszer is, vájjon Jókai rajzol-e hamisan, avagy nemzetünk lelki alkatáról őrzött ismereteink tévesek. Ha a világháború magyar katonájának nekifesztilését, Magyarország áldozatos, önmegtagadó szolidaritását, Trianon magyarjának hol kétségbeesett elbúsulását, hol meg gyermekes optimizmusát, revíziós elgondolásait, amely pedig minden igaz magyar embernek szent ügye, vizsgálódóbb szemmel nézzük, be kell vallanunk, hogy a magyar léleknek egyik legfőbb, szinte döntő jellemvonása a romantika, melyből annyi nép, annyi ország hasznot húzott már a történelem folyamán. Jókai romantikus képzelete és az élet, a nemzetsors mélységei, szakadékai fölött átragyogó optimizmusa: a magyar faj lelkiségének legmélyebbről fakadó fogalmi jegye. Nincsen azonban semmi szégyelnivalónk ezen az optimizmuson, mert nem puszta délibábkergetés ez, hanem csodálatos, misztikus életajándék. A magyar nép ezeréves múltjában mindenkor felismerhető, fenntartó, gátlásokat, akadályokat áttörő, aprólékos, aggodalmas számításoktól meg nem zsibbasztott életlendület ez, mely látszatra vakon vitte előre sorsunkat, pedig-pedig mindannyiszor feltámasztott bennünket halottainkból még a nagy nemzeti tragédiák után is. Sőt éppen ilyenkor ! Ezt a művészi eljárást találjuk meg az egyes Jókai-hősök ábrázolásánál is. Bárha Jókai az élet sodrában forgódó ember apró küszködését, óráról-órára való kínlódását a naturálisták módjára nem írja le, s látszólag a lelki jelenségekkel nem törődik, .Jókai munkái mégis lélektani regények, de nem hasonlíthatók a mai spirituális regényhez, amelyben a lelket annyira elesztergályozzák, hogy végül is vékony, beteg bodzabél marad belőle. Jókai regénye a személyes lélek regénye. Azé a léleké, amely él, hat, cselekszik ; mérhetetlen, oszthatatlan és elemezhetetlen, hiszen magából a Teremtőből szállott az emberbe. Jókainak számos kitűnő szerkezetű, korlelket látó regénye van ; s azokban is, a többiben is, amikor a képzeletnek utolérhetetlen szárnyain repül és csodahősökkel kápráztat el bennünket, mélyen belenéz a földön élő emberek leikébe és szívébe, azután sokszor mosolyog, sokszor meg elszomorodik, mert látja azt a hálószövevényt, amelyet fonnak-fonogatnak egymásnak az emberek, s igen sokszor váratlanul maguk is belekeverednek. A világáború méreteiben és képleteiben túllépett minden előre büszkén emlegetett emberi logikát, a következményei pedig ma is napról-napra megcsúfolnak minden emberi számítást és lélektanilag kicirkalmazott megokolást. Annyi sok lélektani kiszámítottság' és messzibenéző tervek után vigasztalanul be van borulva a kerek égboltozat, pedig-pedig a mai világnak kuszáit rendjét és fantasztikus összevisszaságát nem is Jókai képzelte el valamelyik regényében.
