Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Csanády Sándor: Halottak keltegetése
Csanádi) Sándor : Halottak keltegetcse. 117 megmagyarázhatatlan magnetizmus tart fogva bennünket. Még ott is, ahol tájakat ír le, primitív viszonyokat rajzol, vagy jól ismert eseményeket beszél el. Mintha minden meglelkesülne, ami a tolla alá kerül. Úgyis van. Azonban távolról sem szabad spiritizmusról, occultiz- musról beszélni. Az élő, tevékeny, ható, Istennel közösséget tartó emberi lélek jelenléte az, ami ránk árad könyveiből, és ez a lélek írja meg hőseinek a sorsát, útját, cselekvéseit, jellemét; rajzolja meg korok arculatját, és vezeti az író képzeletét, azonban erre csak akkor ébredünk rá, ha a kábulatot okozó színpompázat és korlátokat elhagyni látszó képzelete mögött Jókai embersorsainak megoldását keressük, és ha minden hősének nagyon is a föld gyarlóságai között elviselt szenvedéseit, vagy ragyogó tetteit megértjük. Jókai a szenvedőket sohasem a nirvánával, az izlám paradicsomi ígéreteivel, nem is a Walhallával vigasztalja, hanem a keresztyén vallás túlvilági hitével. Jókai világ- szemléletének ez a fundamentuma, s nem szabad magunkat meg- csalatni egy, Jókainak tulajdonított, fantasztikus világrenddel, mert ez utóbbi csak látszólagos tünemény, rendkívüli képzelő erejének optikai csalása. Hogy pedig azóta mennyi, Jókainak felrótt „képtelenség“ nyert beigazolást, a Jókai-féle ,,félistenek“-kel kezdjük. Ugyan ki ne találná meg Lándory Bertalan, Berend Iván, Tatrangi Dávid másait ma és a közelmúlt években, ha ráemlékezünk arra, hogy az emberi tudás talajáról elröppent lélek átszállótt az óceánokon, felemelkedett törékeny gondolán az étheri magasságokba, és a laboratóriumban, a fizikumban Istennel kél versenyre, avagy delejes sugárzással és ember- feletti erővel lebirkózott akadályokon át a király vállára lépett, megbabonázta, újjá teremtette nemzetét, és most sasszemekkel figyel országa határain túlra két világrészben is ; vagy egy másik csodahős, Jókai-féle szemfényvesztő lélekidomár százmilliók lelkét hozta tüzes izzásba, és dübörögve indulna meg a föld, ha lábával egyet toppantana? És aztán honnan jöttek, hogyan születtek ezek az új Jókai- alakok? Ez a kérdések kérdése ! Hol van a Gyulai—-Péterfy-féle rőf ezeknek a ma élő valóságoknak a megmérésére? Kár volt az „emberfelettiség“ a priori tagadásával kétségbevonni, hogy Lándoryak, Berend Ivánok, Tatrangi Dávidok, Baradlayak, stb. születhetnek. Az „emberfelettiség“ relatív fogalom, semmi egyéb. A világháború forgataga, tanulságai, tanításai, kényszerítő körülményei és rettentő következményei sarkaló, szorító erővel hatván az emberi értelemre és lélekre, kitermelték a Jókai-féle „félistenek“-et, akik éppen úgy emberek, földi emberek, mint mi; a lelkűk lendülete és ereje azonban milliméterrel nem mérhető, sem pedig könyvekből merített lélektani tudással meg nem osztályozható.
