Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Csanády Sándor: Halottak keltegetése
11(5 Csanádi) Sándor : Halottak kellegetése. irányban tett első figyelemkeltések könnyen újabb leértékeléshez vezethetnek, mert önalkotta fantasztikus világrendet, meg spiritiz- must emlegetnek. Jókai hősei közül sok a mindenható és mindentudó, vetik szemére a kritikusok, emberfeletti jellemeket szerepeltet, amilyenek a földön nincsenek. Csupa ifjú hősöket állít az első vonalba. A jelentősebb szereplőknek egyrétü a lelke, pedig az életben összetett jellemű emberek mozognak. A korfestése hamis, humora naiv mosolygás, emberhite felelőtlen optimizmus, fáradhatatlan meseszövése sokszor medertelen ; szerkezete nincsen; csillogó, az egész világegyetemet bekalandozó képzelete végül is fáraszt; történetei gyakran hihetetlennek, a magyar nemzet képességeiről vallott hite elbizakodottá tett bennünket, s fellengző utakra vitte a magyart az önismerés hamis tükrével. így folyik a végnélküli gáncs. Péterfy alig talál egyéb valamirevaló értéket Jókai regényírásában, mint jónéhány magyar típus megrajzolását, Gyulai pedig elismeri előadói képességét. Ennyi jár ki az egyik legnagyobb magyar lángelmének, teremtő szellemnek ! Ahhoz a nagy kincshez képest, amelyet Jókai a magyar nemzetnek adott, szembetűnően kevés a Jókai művészetével foglalkozó írás. Ennek oka jórészben onnan van, hogy Gyulai és Péterfy értékelésével lezártnak tekintették Jókai regényírásának kérdéseit. Ma már azonban más felfogás is kezd Jókai művészetéről szóhoz jutni. Megértőbb hangon beszél Zsigmond Ferenc, de azért hűvös tartózkodás árad ki soraiból ; a legjobban megközelíti Jókai lángelméjének, csodálatosan televény művészetének megértését Gál János nyugodthangú fejtegetése. (Mindkét munka Jókai születésének 100 éves fordulója alkalmából jelent meg.) De Gál János sem jelöli meg pontosan és elhatározóan a Jókai- regény válfaját, és adós marad azzal a feladattal, hogy a Jókai-regényt elhelyezze legalább a magyar regényírás egyetemében. Véleményünk szerint ezt a kérdést ott kell megragadni, ahol Jókai regényírásában emberi érdekeltségünk a legnagyobb. Már pedig lelkünk életénél, vágyainál, törekvéseinél nagyobb érdekeltségünk nincsen a földi életünkben. A művészi alkotás Istentől eredő, és az emberen, a művészen át az Ő munkájával kapcsolatos és rokon tevékenység egy bennrejlő cél felé, melynek bővebb kifejtése most nem tartozik ide. Alig van a magyar irodalomban még másik alak, aki a lélek teremtő lendületét, erejét annyira érezné, mint Jókai. Ha egyszer olvasni kezdtük a Jókai-regényt, nem ereszt el, hanem lebilincsel, s valami megfoghatatlan szál odaköt a könyvhöz. Még szigorú kritikusai is sokkal több könyvét olvasták el, mint amennyi szükséges lett volna ítéleteik kialakításához. Vájjon, mi lehet az, ami így vonz, leköt és megbűvöl bennünket? Nem az érdekfeszítő helyzetek, nem is a botrányok halmazata, hanem valami
