Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Csanády Sándor: Halottak keltegetése
Ill Csanádi/ Sándor : Halottak keltegetése. Halottak keltegetése. I. A végtelen óceánok felett, hegyóriások borzalmas szakadékain át zengő, villogó gépmadár repül. Ott megy a tudás, mondja a büszke ember. Ezerszerkezetü gömb emelkedik fel a sztratoszférába. Ott száll fel az ész, hogy kikutassa a rejtelmes világegyetemet, hogy leleplezze a Teremtőt, mondja a hivalkodó ember. Pedig nem a tudás rohan versenyt a felhőkkel, nem is az ész emelkedik fel az étheri világba, hanem a lélek, mely a képletekből és egyenletekből megszületett gépnek életet ad. A tudás, az ész ott fekszik az asztalon ábrákban, tervekben és tengernyi számkapcsolatokban ; azután ott áll a tudás, az ész a hangárban, mint fényes, félelmes acélmadár. Mint élet nélkül való csodaszárnyas. Azután elevenné válik, mert beleszáll nem a tudásnak, nem is az észnek, hanem a léleknek az embere. Mert mi hajtotta Kolumbust az ismeretlen világok felé, mi viszi a misszionáriust az emberevők közé, mi ragadta magával az első óceánrepülőt, mi nyugtalanítja az Universum rejtelmeit kémlelő sztratoszférahősöket, mi teremti a szabadság vezéreit, és mi teszi bátrakká a vértanukat? A lélek. Régen beszéltek, régen írtak annyit a lélekről, mint manapság. Az új regények jelentős hányadában is lélekelemzés folyik. Mégis fel kell vetnünk a kérdést, hogy regény-e a mai ilynemű írásművek legtöbbje, és hogy megtaláljuk-e bennük az anyagi világnak életet adó lelket. A figyelmes vizsgáló előtt régen észrevett jelenség, hogy a regény műfaja alá idegen árut csempész az irodalmi élet. Hogy tudatos-e, hogy önkénytelen-e ez a megvesztegető eljárás, vitás kérdés. A rövid írásokat kereső, hajszolt életű olvasóközönségnek a múlt hagyományaiból is táplálkozó érdeklődése még leginkább megmaradt a regény iránt. Az író sokszor praktikával is olvasót, helyesebben piacot keres művének ; a műbírálat pedig vagy felületességből nem veszi észre a megtévesztést, vagy fejlődési folyamatnak tekinti a változást, amikor regénycímlet aíatt röpiratot, szociológiát, pamfletét, riportot, szaktanulmányt, útleírást, betegségek, lelki tévelygések kortörténetét, feltörtető íróóriások önéletrajzát, burkolt világszemléletet, bizarr állatéletrajzokban szimbolizált elmélkedéseket regénynek fogad el és regénynek fémjelez. Rá kell mutatnunk arra, hogy ez a részben üzleti élelmességből fakadó, részben a műbírálat elnézése, sőt a műkritika új elvi felfogása mellett felburjánzó regénydzsungel — a legnagyobb tömegében múló értékeivel —, önkéntelenül perbe idézi nagy regényíróinkat és klasszikus regényeinket. Egyre gyakrabban halljuk a nagyközönség körében a kijelentést remekíróinkra : elavultak ! így nyilatkozik igen
