Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Dr. Csinády Gerő: Diószegi Sámuel nézetei a nevelésről
112 Dr. Csinddy Gerö: Diószegi Sámuel nézetei a nevelésről. 2. Téves a nevelés, ha a gyermek uralkodhat a szülők felett. A gyermek nemsokára a születése után kimutatja azt, hogy nem szenvedheti, hogy valami ne a kívánsága szerint legyen. Sír, makacskodik. A szülők legtöbbször engednek neki. Növekedvén a gyermek, növekszik a makacssága, majd okoskodván hízelkedéssel, sírással viszi keresztül az akaratát. Ha megszokta a szülőkön való uralkodást, nagyobb korában „nem veszi be a zabolát, nem becsüli őket“. Hiába akkor a panasz. Nem lehet olyat kívánni a gyermektől, amit sohasem tanult. 3. Hiba a testi fenyíték mellőzése is, vagy annak helytelen használata. Vannak, akik azt hiszik, hogy a rossz indulatokat csak szóval is lehet igazgatni. Lehetséges, hogy ha a nevelő szüntelen sarkában van a növendékének, vessző nélkül is eredményt ér el. De a leggyakoribb esetekben mégis kell vessző, s a pajkosságot, szelességet, illetlenséget ezzel kell letörni. Fontos azonban a testi fenyíték helyes alkalmazása. Nehogy olyanért büntessük a gyermeket, amiről nem tehet. (Pl. elméjének lassúsága.) Ellenben büntetlenül maradjon a valóságos hiba. Fontos továbbá, hogy a büntető ne jöjjön indulatba, mert a gyermek ilyenkor azt érzi, hogy a-nagyok a maguk mérgét akarják rajta kiönteni, s ha teheti kivonja magát a büntetés alól. Meg tudja a gyermek ítélni, hogy mikor s mennyiben érdemelte meg a fenyítéket, s a méltatlanságot évek múlva sem felejti el. A helytelenül alkalmazott fenyíték elidegeníti a szívét, a megérdemelt büntetés viszont a szülők iránti bizalmát növeli. 4. „Balgatagság a nevelésben az, ha a szülők gyermekeiket maguk oktatják vétkekre, pl. kevélységre, emberszólásra, csúfolásra, fösvénységre, csalásra, lopásra, könyörületlenségre, részegsére stb.“' Olyanforma ez, mint mikor a róka ravaszságra, a farkas ragadozásra, a majmok csúfolásra szoktatják kicsinyeiket, hogy ne essék messze az alma a fájától. Legnagyobb hiba a hazugságra való szoktatás. Hazugságra mindenki hajlamos. Vannak szülők, akik kioktatják fiaikat : „Csak ezt mondd fiam, vagy azt mondd“, amiről pedig a gyermek tudja, hogy nem igaz. Vannak olyan vigyázatlanok, akik megbüntetik a gyermeket, ha megvallja a bűnét, ha pedig eltagadja, nem járnak a dolog végére, s az igazolást elfogadják. Ismét mások hazugsággal a gyermeknek pártját fogják, hogy mentsék a hibáját. Mindenik eset megbosszúlja magát. 5. Nincs nagyobb hiba a gyermeknevelésben, mint a szülők rossz példája. A szülők viselkedése iskola a gyermeknek. Ha káromkodást, gonosz beszédet hall tőlük, ha észre veszi, hogy nem sokat tartanak a vallásról, maga is követi őket. Harag, gyülölség, irigység# veszekedés elragad róluk, s nem lehet a gyermek egyenes, jószívű, emberszerető. Parázna anya leánya nem lehet szemérmetes, részeges szülők gyermeke nem lehet józanéletű. Ha a gyermekeink rosszak, mi vagyunk az okai, vagy azért, mert nem foglalkoztunk kellőképpen velük, vagy azért, mert rossz példát adtunk nekik.
