Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Renner János: A fizika középiskolai tanításának célja és módszere
Renner János : A fizika középiskolai tanításának célja és módszere. 107 teszi ugyan a munkáltató tanításnak szerény keretekben való bevezetését, s így sok hasznos tapasztalatot gyűjtenek erre vonatkozólag, a kérdés gyökeres és általános megoldása azonban ezen az úton nem lehetséges. Legyen szabad e helyen rámutatnom a munkáltató tanítás átmeneti megoldásának egy lehetőségére. A budapesti evangélikus gimnázium három évtizeddel ezelőtt vezette be a nem kötelező jellegű fizikai gyakorlatokat. Ezek a gyakorlatok azóta itt úgyszólván megszakítás nélkül folynak, s bár nem kötelező jellegük ma is megvan, hamarosan a munkáltató tanítás szolgálatába léptek. Minden kényszer nélkül az a hagyományos szokás alakult ki, hogy egészen csekély kivétellel minden tanuló résztvesz bennük. Néhány év óta e gyakorlatok az alsó fokon is be vannak vezetve. A gyakorlatok óráit az iskolafenntartó a tanárok kötelező óraszámába tudja be, s óratöbblet esetén a tanárok az iskola- fenntartótól kapnak megfelelő díjazást. A gyakorlatokon résztvevő tanulók igen mérsékelt díjakat fizetnek (alsó fokon félévenként 6 P-t, felső fokon 8 P-t, szegénysorsúak semmit); az így befolyó összeget elhasznált anyagok pótlására s a szertár fejlesztésére, elsősorban a munkáltató tanításhoz szükséges felszerelés kiegészítésére fordítják. Egy alkalommal 22—24 tanulónál több nem dolgozik; az egy feladathoz tartozó készülékek száma 11—12, vagyis két-két tanulóra jut egy-egy berendezés. A munkaidő a tanulóra nézve alsó fokon hetenként í óra, felső fokon hetenként másfél óra. A munkáltató órákat lehetőleg a délelőtti hatodik órában, egyébként pedig délután tartják. Bizonyára ez sem tökéletes megoldás, de lehetővé teszi az egyéni foglalkoztatást, a kellő fegyelmezést, a munka állandó tanári ellenőrzését, nem von el órákat a rendes tanítástól, és tervszerű beosztás mellett mindig szoros kapcsolatban marad a tanítási anyaggal. A szükségelt eszközök száma elég mérsékelt. Igaz, hogy külön, részben délutáni elfoglaltságot jelent a tanulóknak (távolabb lakók a déli csoportokban dolgoznak), ezt az áldozatot azonban a tanulók szívesen meghozzák. 5. Vegyes megjegyzések. A fizikus tanárok szentélye, a fizikai szertárak fejlesztésének kérdésére nem kívánok itt bővebben kitérni. A fejlesztésnek legfontosabb szempontja a tervszerűség. Ha a tanár számot vet azzal, hogy a legközelebbi időben mekkora anyagi fedezetre lehet kilátása, s melyek a legsürgősebb beszerzendő eszközök, akkor több évre terjedő tervet állíthat össze. Irányadó szempont lehet a beszerzéseknél az, hogy az iskolának meglegyen a felszerelése az alapvető kísérleteknek, továbbá lehetőleg az újabb jelenségeknek a bemutatására, mert ezek a tanulókat nagyon érdeklik (pl. aerodinamika). Még egy szerény kéréssel fordulok igen tisztelt kartársaimhoz, tulajdonképpen vitéz Fraknóy József igazgató 1937 december 7-én tartott előadásán elhangzott kérését tolmácsolom : ha akadnak a szertárakban régi, a mai tanításban már nem használt eszközök, ne
