Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Dr. Sziklay László: Egy-két szín ifjúságunk lelki arcából
Dr. Sziklay László: Egy-két szín ifjúságunk kiki arcából. 205 Gyulai, Vas Gereben, Petőfi 5—5 ; Kemény, Tompa I 4 ; Berzsenyi, Gvadányi, Balassa, Vörösmarty, Kisfaludy Sándor, Pázmány, Kölcsey, Degré 3—3 ; Kuruc költészet, Gyöngyösi, Madách 2—2 ; Arany László, Berzsenyi, Kármán, Nagy Ignác, Kuthy Lajos, Krúdy Gyula 1—1, Persze, Jókai a legnépszerűbb. A romantika az ifjúságé : ezt a szinte banálissá koptatott mondást igazolja. Minden réteg és minden tipus szereti; volt tanítványom, akit a VI. osztályban erőszakkal kellett rávennem, hogy mást is olvasson, mert annyira elragadta a mesemondó-mester, hogy nem is volt hajlandó egyéb könyvet a kezébe venni, még magyar dolgozataiban is utánozni kezdte a Jókai- stílust. Mikszáth, Gárdonyi, Herczeg is népszerű : ezt állapította meg' Üjváry is. Itt ugyan jóval Jókai alá kerültek, ez talán azzal okolható meg, hogy bőven megtalálhatók az ifjúsági könyvtárban is. Jókainak viszont sok olyan regénye van, mely nem kötelező olvasmány, s csak itt van meg. A többi adatot nem tartom megbízhatónak, nem lehet megállapítani, melyik klasszikus került igazi érdeklődésből a fiúk kezébe, s melyiket vette elő valamelyik hetedikes vagy nyolcadikos a másnapi magyar óra előtt, hogy olvasmányi hiányait az utolsó pillanatban igyekezzék pótolni. Különösen akkor merülhet föl a gyanú, ha Kármán, Kuthy Lajos, Nagy Ignác stb. egyszeri kivételére gondolunk. Egyedül talán Araiig Jánosnál és Ady Endrénél kell megállanunk egy percre. Mint mondtam, a líra nem népszerű, különösen akkor tűnik ez föl, ha meggondoljuk, hogy Petőfi, akit igazán ismertté tesz az iskola is, a szülői ház is, mindössze ötször volt a kezükben, viszont lehet az is, hogy ez éppen Petőfi nagy ismertségével magyarázható. Egyedül Adyt olvasták többen. Az Ady-probléma, melyen a magyar társadalom és irodalmi élet régen túljutott, ha sok vita és véres harc árán is, az ifjúságnál még mindig helyet kap, s tapasztalatom szerint, amennyire rajonganak érte, épp annyian átkozzák a korai kamaszévekben, de csak azért, hogy később annál jobban vallják magukat „hívők“-nek. Aranynál a Toldi Szerelme a „főolvasmány“, s annak ellenére, hogy a hatodikosok az osztályban olvasták, a szaktanár vezetésével, mégis ezt vették elő a szabad-olvasás alkalmakor is, ha egyik-másik csak egyszer is : azért, hogy a neki legkedvesebbet újra elolvassa. A romantika az ifjúságé. S igazolja ezt a „külföldiek“ statisztikája is : Wells : Az időgép 37 ; Dumas : Három testőr 33 ; Gogoly 16 ; Amerikai dekameron 13 ; Francia dekameron 12 ; Német dekameron, Anatole France, Balzac 9—9 ; Romain Rolland, Csehov 8—8 ; Tolsztoj 7 ; Zola 6 ; Strindberg, Thakeray, Dosztojevszkij, Le Bon 3—3 ; L. Sinclair, Macaulay, Maupassant 2—2 ; G. Sand, Chesterton, Angol dekameron 1—1. Ha egy pillanatra eltekintünk Wells-től, Dumus-pére vezet"; ime, ismét a romantika vezető szerepe. Különben, hogy a Három, testőr, persze a hozzáférhetőségnek megfelelő arányban, van olyan népszerű, mint Jókai, arról máshol, az olvasmányi és osztályfőnöki
