Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 2. szám - Pénzes Zoltán: Család és iskola érintkezése gimnáziumaink mai gyakorlatában
Pénzes Zoltán : Család és iskola érintkezése gimnáziumaink gyakorlatában. 75 csak alkalomszerűen felvetődött, kölcsönös megbeszélésre szoruló kérdéseket ölelhetnek fel a tanulók bizonyos csoportjainak szüleivel tartott értekezletek is, pl. a cserkészek, a bejáró leánymagántanulók, a vonaton bejáró tanulók stb. szüleinek értekezletei. Vannak iskolák, amelyekben ez utóbiakkal közeli lakhelyükön tartják a megbeszéléseket az oda kiszáló tanárok (Karcag, Kiskunhalas, Szeghalom református gimnáziumok). Sem a Szülők Pedagógiai Szemináriumának előadásai, sem a Szülői osztály értekezletek nem megfelelő alkalmak arra, hogy egy- egy tanulóra vonatkozó megbeszélések folyjanak szülő és tanár közölt. Ezt a személyes érintkezés négyszemközt folyó beszélgetéseire kell bízni : a tanári fogadóórák, a szülői otthon meglátogatásának alkalmaira, vagy a sok iskolában meghonosított ellenőrző-könyvecskék közleményeire, esetleg a tanár (osztályfőnök) által kibocsátott kérdőívek rovataira. A szülői fogadóórákon folytatott beszélgetésekből vagy az otthon felkeresésekor szerzett tapasztalatokból a tanár azt is megtudhatja, milyen a tanulóra gyakorolt hatása a szülők, rokonok, nagyobb testvérek példájának, milyen természetűek a lakásnak, a házirendnek (a szülők házaséletének, takarékosságuknak, vagy pazarlásuknak, életmódjuknak stb.) hatásai. A szülő meg arról értesülhet, hogy gyermeke fejlődésében észlelt változásokból n it tulajdoníthat az egyes tanároknak, vagy az egyes tantárgyaknak, mit kell tennie, hogy a gyermek haladása elől az iskolával karöltve elhárítsa az időnkint felmerülő akadályokat stb. Az elmondottakban részleteiben is igyekeztünk felsorolni a család és az iskola érintkezésének a magyar középiskola mai gyakorlatában alkalmazott módjait. Ha ez az érintkezés ma még nem is teljes, ha még nem is elég bensőséges, megvan minden reményünk arra, hogy középiskoláink ebben a tekintetben is a tökéletesedéshez vezető úton maradnak. Szembe kell szállnunk azzal a pesszimista felfogással, ami napi sajtónkban itt-ott mutatkozik, hogy az iskola nem számolhat nevelő-oktató munkájában az erkölcsi, szellemi és gazdasági válság tengerének hullámveréseivel küszködő család értékes támogatásával. A gondokban elmerült, csapásokkal meglátogatott magyar társadalom ma mindent az iskolától vár, ő maga nem nyújthat sokat — mondják itt. A magyar társadalom tekintélyes rétegei kiábrándulnak az iskolából, mert nem az ő minősítése, hanem a protektoroké érvényesül az életben — mondják ott. Ezek a negációk válságos jelenünk szülöttei. A nemzetnevelő magyar gimnáziumnak szembe kell fordulnia velük. Erős meggyőződéssel valljuk, hogy csak az egymást megértő, együttműködő magyar család és iskola támogató kíséretében juthatnak előre az új magyar nemzedékek a szebb jövő tökéletesedéshez vezető útjain. Salgótarján. Pénzes Zoltán.
