Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Németh Zoltán: Látogatásom egy angol középiskolában
468 Németh Zoltán: Látogatásom egy angol középiskolában. a mi középiskoláinktól. Az évet három szakaszra tagolják; ezek az: őszi, a téli és a tavaszi szakaszok. Mindegyik szakasz végét egy nagyobb szünet jelzi : karácsonyi, húsvéti és nyári szünidők. Az évi munka július közepe körül végződik, majd az új szakasz szeptember 5-én indul meg. Megtudtam az igazgatótól, hogy az iskola nem ad ki a mi értesítőnknek megfelelő, az egész év munkásságát összefoglaló munkát, de időnként megjelenik egy folyóirat, amely az iskola életéről ad rövid beszámolót. A folyóirat tulajdonképpeni célja nem ez, hanem a tanulók irodalmi munkásságának, kisebb terjedelmű útleírásoknak és tanulmányoknak a kiadása, és így az ifjúságnak egyik nagy serkentő eszköze. Szombat az angol iskolában teljes szünnap, még a különböző körök munkája sem zavarja meg, mert ezeket a rendes heti tanrendbe osztják be. Néhány kör, amely teljesen speciális munkát végez, s a tanrendben nem tud helyet kapni, szombatra szorítkozik, — de ezek rendesen olyan dolgok, amelyek csak néhány tanuló érdeklődését keltik fel. (Pl. : drámai színtársulat.) Ezután a beszélgetés után az igazgató körülvezetett az iskola- épületben. Az első terem, melyen áthaladtunk, az imaterem volt. Az egész ifjúság itt gyülekezik össze reggelenként imához. Az izraelita tanulók sem az imában, sem pedig az előbb említett bibliaoktatásban nem vesznek részt, de a zsidókérdés igazán nem fenyegető problémája az angol iskolának. Ez esetben 600 tanuló közül 5 volt izraelita. Az imaterem elhegyása után kiértünk a tornácszerű folyosóra, amelyet még az épület vázolásánál említettem. Az igazgató bevezetett az A) IV-be, ahol éppen angol óra folyt. Walter Scott : The Lady of the Lake c. költeményét olvasták. A tanár elmagyarázta, hogy milyen nehéz problémája az iskolának a tájszólás elleni harc. Állandó olvasási gyakorlatokkal kell javítani a tanulók kiejtését, mert legtöbben rettentő dialektussal kerülnek középiskolába. A tanár által említett nehézségre mutat még rá az is, hogy minden fiúnak a kötelező könyvekkel együtt kiejtési szótárt kell vennie. A tanítási módszerben valóban megfigyelhettem a megtanításra irányuló törekvést. Az anyag, melyet egy óra alatt végeztek el, a mi középiskolai anyagunknál kevesebb, de az állandó ismétlés és az egész osztály foglalkoztatása által a tanuló az anyag legnagyobb részét már ott megtanulja, és házimunkának már inkább ismétlés marad. Óra után az angol tanár kíséretében bementem a tanári szobába, ahol módomban volt megismerkedni a többi tanárokkal. Mint érdekességet említem meg a tanárok fekete köpenyegét, a ,,black gown“-t (legjobban hasonlítható talán az evangélikus papok Luther-kabátjá- hoz), amely, mint ők mondták, régi angol hagyomány, és még teljesen modern iskolákban sem maradhat el, mert szinte összeforrott a tanári tekintéllyel. Az egyik tanár, látva ilyenirányú érdeklődésemet, néhány, nagyon érdekes felvilágosítást adott az iskolák szellemére vonatkozólag.
