Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Németh Zoltán: Látogatásom egy angol középiskolában
Németh Zoltán: Látogatásom egy angol középiskolában. 409 — A mi angol iskolánknak egyik célja éreztetni a fiúkkal, hogy egy közösségbe tartoznak. Ezt szolgálja például a fiúk egyenruhája is, amelyet az egész iskolaidő alatt kötelesek hordani. De mig legtöbb országban a középiskolai közösség azzal, hogy a fiú végez, teljesen megszakad, addig nálunk túlnő az iskola falain. Ennek csak egy jelképét szeretném megemlíteni, az iskolai nyakkendőt (oldschool tie). Mindenki, aki középiskolai tanulmányait befejezte, megveszi az illető iskolának speciális színezésű nyakkendőjét és nagyobb estélyeken, vagy jelentős események alkalmából azt a nyakkendőt hordja. Nem tudja, kérem, elképzelni, hogy mi a jelentősége egy ilyen nyakkendőnek. Ha két egyforma nyakkendős úr összetalálkozik, tudják, hogy ők egy közösségnek, szinte egy családnak tagjai. Vagy nézze csak meg, micsoda varázsa van Eton- vagy Harrow nyakkendőjének. Minden ajtó kitárul előtte. Nem volt időnk tovább társalogni, mert csöngetés jelezte a következő órának a kezdetét. Ismét angol órára mentem be, mivel ez érdekelt legjobban. A VI. osztály a Canterbury Tales prológusának jellemzésével foglalkozott. Modern angol fordításban olvasták a munkát, és mint a tanár kijelentette, Chaucer mintegy két szemeszteren keresztül a dolgozatok alapja. Óra után ismét az igazgatóval folytattam az épület megtekintését. Eelhívta figyelmemet a rajzterem páratlan építkezési rendszerére, majd az ott elhelyezett hatalmas vetítő készülékre. Kifejtette, hogy milyen fontos szerepe van a vetítőkészüléknek a tanítás kiegészítésében, különösen a rajzórák alatt. Azt hiszem, a mozigép éppen úgy tört előre az utóbbi években az angol iskolákban, mint nálunk. A rajzterem megtekintése után a műhelybe vezetett az igazgató. Elmagyarázta, hogy mennyire tökéletesítik ezek a műhelyek az iskola munkáját. — A mi célunk, mint már említettem, a tanulók megismerése. Éppen ez az a pont, ahol a műhely nagy segítségünkre van. Az osztályokon belül folyó iskolai munka a tanulónak csak egyik oldalára mutat rá, és hogyha az eredmény negatív, bizony a tanár nehéz helyzetben van. Tudja azt, hogy mihez nincsen hajlama a tanulónak, de nem tudja, mihez van kedve. A szülők pedig rendesen a tanár tanácsát kérik, és elvárják, hogy a kapott tanácsra biztosan építhessenek. Sok tanulónak különös képessége tűnt már ki ezekben a műhelyekben. Volt egy tanulónk, aki tanulmányait nagyon rosszul végezte, de a műhelyben kitűnt mint elsőrangú villanyszerelő. Jelenleg egy villanygyárban dolgozik a fiú és több jövedelme van, mint volt tanárainak. A műhely felszerelése minden tekintetben a legkitűnőbb volt. Legnagyobb volt az asztalos- és kovácsműhely. A tanulók legnagyobb része az asztalos szakmát végezte, és mint az igazgató említette, abban a szakmában teljesen szakszerű kiképzést nyertek. Ez a kiképzés kézügyesítés szempontjából még azok számára is sokat jelentett, aki szellemi pályára készültek. Mint a fiúk beszédéből
