Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 10. szám - Dr. Benkő László: Képek az erdélyi magyar tanárság helyzetéről

416 Dr. BenkS László: Képek az erdélyi magyar• tanárság helyzetéről.

osztályban célszerű a román nyelven való tanítás a többi tantárgyakból is, minthogy az érettségi nyelve román. (Az érettségi vizsgálatot ugyanis a tanulók nem saját intézetükben teszik le, és nem az illető iskolában tanító tanárok a vizsgáztató bizottság tagjai, hanem különböző körzeteknek van egy-egy vizsgabizottsága, s ennek tagjai Erdélyijén regáti tanárok. A törvény ugyan biztosítja a kisebbségeknek azt a jogot, hogy kisegítő nyelvként az anyanyelv is használható. Ez azonban csak Genf felé kacsintó papírforma, de a gyakorlatban nincs meg, s különben sem sokat érne.)

Mint az a föntebb elmondottakból is kitűnik, az Erdélyben működő magyar tanárok részint állami iskolákban (kisebb számban, mindössze 50—60), részint és főleg pedig' autonóm kisebbségi, felekezeti iskolákban tanítanak. A későbbiekben látni fogjuk, hogy e kétféle típus között milyen lényeges különbség van.

Vessünk most egy pillantást a tanár munkájára.

Hogy a tanár óráin mit és hogyan tanít, teljesen saját belátására van bízva. Tanmenet, óravázlat, módszeres tanítás és effélék, ismeretlen fogalmak. Ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy a kötelező óraszám hetenként 15, húsz évi szolgálat után pedig csak 12, akkor méltán irigyelhetjük romániai kartársainkat. Ám ez még nem minden ! A tanárnak nem kell helyettesítenie. Ha valaki mulaszt, köteles helyettesről gondoskodni. Óráinak ellátására vagy ő vagy az igazgató megkérheti valamelyik kollégáját, de a helyettesítésért külön díjazás jár. Az igazgató szintén csak megkérhet valakit a helyettesítésre, ő t. i. nem felettese a tanárnak, csupán adminisztratív vezető. Az adminisztratív teendők ellátására is inkább csak felügyel, ezt a munkát a külön e célra rendelt személyzet (personal administrativ) látja el. A szakfelügyelői rendszer megvan. A felügyelő, valamint az inspektor (főigazgató), észrevételeit jegyzőkönyvben örökítik meg, ezt az igazgatónál hagyják, s megjegyzéseket a tanárok tudomásul vehetik, vagy ellenjegyzéseket tehetnek.

Ezt a kényelmes és méltán irigylést kelthető állapotot azonban csak a román, valamint a velük egy tekintet alá eső, állami iskolákban alkalmazott magyar tanárok élvezik, ők másként is sok tekintetben boldog és szerencsés részesei a demokratikus szellemű román közoktatásügy előnyeinek.

Homlokegyenest ellenkezik mindezzel a kisebbségi iskolákban működő tanár helyzete és munkája. Neki nemcsak egész évre szóló tanmenetet és az év egy szakaszára (trimester) szóló, előre kidolgozott óravázlatot (!) kell készítenie, hanem munkája a sűrűn látogató szak- felügyelők és inspektorok állandó zaklatásainak, kifogásainak van kitéve. Nemcsak túlórákkal kell tanítania, hanem az alkalmazott román tanárokat sokszor hónapszámra helyettesítenie, s e mellett a felügyelők egyénisége szerint megkívánt, mindig másként értelmezett, modern pedagógiai módszereivel megfelelő tanulmányi eredményt felmutatnia. Mindezt a legcsekélyebb anyagi ellenszolgáltatás fejében (erről alább szólunk). Modern pedagógiai szellemű neve