Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Harsányi István: Tanárok szelekciója
444 Dr. Harsdnyi István: Tanárok szelekciója. kezdődnie a szelekciónak. S ma mit teszünk e téren? Vajmi keveset. Sőt több olyan tanárról hallottam már, aki ilyenféleképpen riasztgatja el a legjobbakat a tanári pályáról: fiam, csak tanárnak ne menj, a tanár sorsa a legrosszabb a világon ; aki tanárnak megy, örökre eljegyezte magát a szegénységnek, a szürkeségnek. S ki tudná elsorolni, mennyi válfaja van az ilyen „szelektálásának ! Valóban sok mellőzés, életnehézség várja a tanárt. De ha igazán érzéseink, sorsunk, hivatásunk mélyére tekintünk : lehetetlen meg nem éreznünk, hogy a tanári pálya mély gyönyörűségei temérdek negatívumért kárpótolnak, bőségesen kárpótolnak bennünket. S el- esettségünknek, sérelmeinknek, bajainknak nem egyszer magunk vagyunk legfőbb okai. Azt hiszem, hogy nyugodt, egészen nyugodt lélekkel ajánlhatjuk az ideálizmusból teljesen ki nem vetkőzött ifjaknak a tanári pályát. Bizonnyal meg fogják találni rajta megfelelő életkeretüket, amit persze maguknak kell majd kitölteniük tartalommal. Egyszóval: taszítás helyett vonzás. Az odavalók vonzása. Nem igazi tanár, nem igazi nevelő az, nem lehet annak pályáját megnyugtatóan befejezettnek tartanunk, aki nem nevelt magának tanítványai közül olyan utódot, akire nyugodt lélekkel rábízhatná szellemi örökségét, eszméinek a kor követelményei szerint átalakított formában történő továbbszármaztatását. A tanári rend színvonalát, társadalmi, erkölcsi súlyát csak akkor biztosíthatjuk igazán, ha nagyon jókor kezdjük, s tervszerűen, becsületesen végrehajtjuk a megfelelő, minálunk jobb utánpótlás nevelését és szelekcióját. Ha széltében-hosszában hirdetjük lefelé, a diák felé a kiválogatás szükségességét, hirdessük azt vízszintes síkban, a magunk irányában is, megfelelő erkölcsi bátorsággal, hogy legyen majd erőnk és jogunk fölfelé is megkövetelni azt. Mert a magyar nevelésügy valóban nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy a nevelői őrhelyek tervszerűtlen, egészséges szempontok és célkitűzés nélküli betöltésével saját maga alatt lazítsa a fundámen- tumot. Azt a fundámentumot, amelyre minden valamirevaló építkezésnél oly nagyon nagy szükség van. S befejezésül még csak egyet. Problémánknak itt nem szabad lezáródnia. A nagyon kívánatos szelekciónak folytatódnia kell a tanári karokon túl is. Református iskoláink vezetése, irányítása igazgatótanácsaink kezében van. Itt az ideje, hogy az igazgatótanácsosok megválasztásánál is minden álszempont megbukjék. A nevelés, a tanítás, a nemzetnevelés, a magyar sors irányítása nem lehet fehér asztal melletti barátkozás eredményeként összeválogatott atyafiak kollégiumának a kezében. Minden református iskola vezetőségének arra kell törekednie, hogy igazgatótanácsát mindig a legértékesebb, legszélesebb látókörű, az iskolát, a nevelésügyet szívükön hordozó emberekből, lehetőleg volt tanítványokból egészítse ki. Egy kis körültekintés után alighanem mindenütt akadnának arra valóban érdemes, súlyos egyéniségek. A református névre méltó emberek nem igen gondolkozhatnak
