Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 375 ha egypár tévedésre rámutat, amik e könyvekben igen bőségesen előfordulnak. Nem egy gyermek előtt tettem tönkre e könyvek tekintélyét azzal, hogy tudományos adatok és statisztikák segítségével bebizonyítottam sok tévedésüket. Például az egyik könyvben ez áll : Egy londoni kémszervezetet egy ambiciózus detektív a St. James parkban talált kokainbogyókkal altatott el és tett ártalmatlanná, holott a kokain csak Délainerikában található s ott is csak egy cserje levelében és nem bogyójában. Előfordul ezenkívül, hogy a jó hollandiak facipőjébe, népviseleti változatképpen, az oroszokat öltözteti be az író. Az tehát a harc egyik helyes módja, hogy ne elégedjünk meg a papírkosárba való dobással, hanem (hiszen a lovagiasság szabályai szerint sem szabad az ellenfelet semmibevenni) vegyük kezünkbe mi is és vezessük rá a gyermeket, hogy az élet azért mégsem kedvez annyira az értéktelen, üresfejű és felkészületlen embereknek, tehát az igazságtól és az általuk keresett életformáktól nagyon messzi állnak. Ha ezt a munkát igazán felkészülten és komolyan el tudtuk végezni, félig máris sikerült kivenni a könyvet a gyermek kezéből. Ha azonban itt megállunk, kárbavész eddigi munkánk, mert a gyermeknek szüksége van érdekes olvasmányokra és olvasni is fog, s ha eredményesen dolgoztunk, más irányban fogja keresni a könyveket, de itt azután a nevelő váljék a gyermek könyvtárosává. A gyermek önzése meg is kívánja, hogyha elveszik tőle olvasmányát, adjanak is helyette. Itt éri a gyermeket a legnagyobb igazságtalanság, ha a nevelő máshoz utasítja, vagy pedig magára hagyja a keresésben. Hát hogyan adjunk kezükbe jó könyveket? Sajnos, legtöbb ifjúsági könyvtár nincsen abban a helyzetben, hogy az újabb könyveket is beszerezhesse. Nálunk az Angol Internátusbán szintén kérdés volt ez. Sok ponyvát olvastak a fiúk legnagyobb ellenőrzésünk ellenére is, eltekintve egy-két jó új könyvtől amit hazulról kaptak a fiúk, de ez igen kis ideig táplálta igényeiket. Megpróbáltuk rábeszélni őket, hogy adják kölcsön egymásnak könyveiket. Ennek az lett a rossz következménye, hogy a kölcsönvevő legtöbbször magánál felejtette és íróasztala fenekén hagyta a könyvet egész évben. Ezt a könyvkölcsönzést rendszeresítettük egy újfajta könyvtár gondolatának felvetése által. Felszólítottuk a fiukat, hogy a birtokukban lévő egy-két darab új könyvüket kölcsönképpen adják be, mi azokat ellátjuk számokkal és egy külön szekrényben megnyitjuk kétszeresen kölcsönkönyvtárunkat. A fiúk szinte kivétel nélkül nagy örömmel lettek „alapító tagok“. Mindenki hozta legszebb könyveit, sőt még a szülők és tanárok is szívesen segítségünkre jöttek munkánkban egy-két könyvvel. Versengés támadt, hogy legalább egy-két könyve mindenkinek legyen könyvtárunkban. Mert ez az ő könyvtáruk teljesen, amit azzal is kifejezésre juttattunk, hogy annak összeállítását és kezelését is ők végzik. Természetesen ez csak tanár vezetése és felügyelete mellett történhetik, mert másként nem tekintik elég „komolynak“ az ügyet. Az eredmény az első kísérlet után 90 kötet volt, ami a nyolcvanas létszámú internátust tekintve, elég tetemes szám. A könyvtár megalakítása többféle szempontból jól bevált. Elsősorban a fiúk jobban megbecsülik a könyveket, mert hiszen az övék is köztük van. Másodszor állandó és könnyen hozzáférhető könyvtárat nyertünk, amelyben bármikor cserélhetnek könyveket. Végül pedig a konkrét és legnagyobb eredménye az a könyvtárnak, hogy majdnem teljesen sikerült kiszorítani a ponyvát az intézetből. Sárospatak. Zana István.
