Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Csanády Sándor: A magyar róna középiskoláinak hivatása
338 Csanádi/ Sándor : A magyar róna középiskoláinak hivatása. Budapestnek az 1914—15. tanévben 12,999, az 1934—35. esztendőben 15,886 ; Pest környékének ezekben az iskolai években 744, illetőleg 2399 tanulója volt, tehát Pest csatlakozó városaiban háromszorosnál nagyobbra emelkedett a tanulók száma, és most kapja meg Pestszentlőrinc a kecskeméti reáliskolát. Miskolcon volt 1914—15-ben 970, az 1934—35. évben 1862 tanuló (megkétszereződött), Székesfehérváron a háború óta 435 tanulóval nőtt a létszám, Pécsen 1914—15-ben 1225, az 1934—35. évben 1764 tanulót találunk. A háború óta gyakori az olyan intézet, amelyben 150—200—250 fővel gyarapodott a létszám. Egyes helyek új iskolák nyitását szorgalmazták ki, másutt a meglevő, vagy meglevők mellett (Esztergom, Szeged, Budapest, stb.) új intézet keletkezett, s így beszélhetünk amaz örvendetes jelenségről, hogy míg Csonka-Magyarországnak 122 iskolája van, addig ugyanennek a területnek közvetlenül a háború után csak 101 iskolája volt. Ha figyelembe vesszük, hogy amíg Csonka-Magyarországon az 1931—33. évben 50,371 ; ugyanezen a területen az 1914—15. évben csak 37,988 (ugyanakkor a 18 milliós Nagy-Magyarországon 74,338) tanuló volt, akkor könnyen megszületik az elmarasztaló ítélet, hogy az Alföld iskolái, melyek alig járultak hozzá a lefolyt 15 év alatt a 12,383 főnyi gyarapodáshoz, a létjogosultság szempontjából szigorúbb seregszemle alá vonandók, mert amíg az ország más iskoláiban néha ugrásszerűen nő a tanulók száma, ezeknél vagy áll, alig emelkedik, ha ugyan nem fogy. Nagy-Magyarországon 1914—15-ben érettségit tett 5778 ifjú, Csonka- Magyarországon az 1932—33. évben 4829 tanuló, tehát csak 949 ifjúval érettségizett kevesebb tanuló csonka hazánkban, mint a háború első évében, amikor már sokan siettek a frontra vizsgálat nélkül kapott, de méltán kiérdemelt érettségi bizonyítvánnyal. Országunknak, nemzetünknek nagy ereje, értéke, haszna és gyarapodása lesz a sok iskolázott ember, de csak akkor, ha azok válogatás nélkül erejük, képességük és tehetségük szerint igyekeznek munkát vállalni a gazdasági élet bármely ágában, az ország munka- területének bármely vonalában, s nem csupán a hivatali ajtókon kopogtatnak sokszor úrhatnámságból, máskor meg régi időkből származó elfogultságból a fizikai munka iránt. Az új irányban nagyon lassan indul az igazodás, bár már mutatkoznak a jelei. Addig károsnak tartjuk a nagy ascendizmust, melynek folytán annyira felszökött csonka országunk középiskolás tanulóinak, érettségit tett fiainak a száma, amint azt másutt bővebben kifejtettük. Sokszor hallott vélemény a vidéknek, jelesebben az agrárterületeknek középiskoláira, hogy nem lesz szántógyerek, ha minden járási székhelyen középiskola működik. Ha ilyen szellemeskedő modorban beszélnek sokan a jó magyar területek középiskoláiról, hasonló szellemeskedéssel lehet válaszolni, hogy nem lesz a nagyvárosokban házmester, ha ott meg tömegesen tódul boldog és boldogtalan a középiskola falai közé. Az utolsó két évtizedben a következő képet mutatják az alábbi iskolák. Az első adat az 1914—15. évi, a második — néhány kivételével — az 1934—35. esztendei tanulólétszám. Karcag: 231, (320); Kisújszállás: 235, (333); Hajdúnánás : 197, (321) ; Békés : 218, (330) ; Békéscsaba : 298, (483) ; Jászberény : 253, (289) ; Kiskunfélegyháza : 302, (208); Kiskunhalas : 245, (350) ; Nagykálló : 247, (315) ; Nagykőrös : 306, (316) ; Szarvas : 331, (330) ; Mezőtúr :' 370, (340 [1927—28.j) ; Hajdúböszörmény: 290, (342 [1927—28.]). A következő három iskola 1914—15-ben még algimnázium volt. Kunszent-
