Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Csanády Sándor: A magyar róna középiskoláinak hivatása
Csanádi] Sándor : A magyar róna középiskoláinak hivatása. 339 íniklós : 104 (I—IV. o.), 1250 1027—28.]); Aszód: 102 (I—IV. o.), (370); Jászapáti : 114 (I—IV. o.), (282) — Két dunántúli. Csurgó : 300, (365); Bonyhád : 344, (330). Főcélunk nem a számszerű adatok felsorolása volt, de szükségszerűen nem térhettünk ki az elől, hogy részben összehasonlítás okából, de még inkább fejtegetésünk későbbi szemszögéből ne iktassuk ide Alföldünk 16 iskolájának néhány tételét. A felsorolt iskolák között vannak olyanok is, melyeknek létjogosultságához sohasem fér szó, de nem is férhet, mint pl. a nagymultú körösi gimnázium. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a középiskola elsősorban az értelmiség, tágabb fogalmazással a középosztály iskolája, joggal kérdezhetjük, hogy mi címen van előnye a városban lakó gyárimunkás, altiszt, szolga, házmester, vasútas, villamos alkalmazott stb., meg ismeretlen foglalkozású szülők gyermekének, akik pedig meglehetős százalékát teszik ki a városi tanulóknak, a kisbirtokos, kisiparos avagy zsellérgyerekkel szemben. Az 1930—31. évben Budapest fiúközépiskoláiban a tanulók szüleinek foglalkozása. Értelmiség: 39%; vasutas, postás: 7%; katona, csendőr, rendőr: 4%; önálló és alkalmazott iparos vagy kereskedő: 29%; tőkés: 2%; nyugdíjas: 8%; önálló gazda, gazdasági alkalmazott: 3%; altiszt, szolga, házmester, napszámos : 4% ; egyéb : 4%. Országos vonatkozásban pedig amíg az 1931—32. évben az értelmiségi osztályhoz tartozó szülők 33-9%-ot tettek ki (tehát Budapest csak 5-1% többlettel vezetett), a közlekedés, hitel és kereskedelem körébe tartozó szülők gyermekei csak 24-1 %-ot, a bányászat és ipar 16-7 %-ot, az őstermelés 12-8 %-ot, az egyéb foglalkozásúak pedig 12'5%-ot, addig az 1932—33. évben már lényegesen változott az arány. Az 1933—33. évben már a hitel, közlekedés és kereskedelem körébe tartozó szülők foglalnak el 33-6 %-ot, az őstermelés lesz a legkisebb, csak 7-4%. A többi foglalkozási főcsoportok részesedése 17—21 százalék között változik. Az 1017—18. iskolai évben az őstermelő szülők még 16-4%-ot tettek ki ; a kereskedelem és ipar már akkor is emelkedő irányzatot mutatott. A statisztikai adatok vizsgálatából arra az eredményre jutunk, hogy különösen csökken az őstermelő osztályból származó tanulók %-a, fogy az értelmiségi osztályhoz tartozó tanulók %-a is, jóllehet az értelmiségi népesség száma folyton nő. Az előbbinek leginkább gazdasági, az utóbbinak valószínűleg ennél is szomorúbb okai vannak. Az 1930. évi népszámlálási eredmény szerint Budapesten lakik az egész ország értelmiségének 38-1 %-a (ebben nincsenek benne a nyugdíjasok), vitathatatlan tehát Budapest elsőbbsége a magasabb műveltségű rétegek súlyában, de ugyanakkor végtelenül szomorú és lehangoló index-számra is találunk fővárosunkra vonatkozólag a népszámlálási adatok között, arra nevezetesen, hogy Budapest lakosságának természetes (születési) szaporodása megállt. Budapest természetes gyarapodása 1900—1910. években még 9-0%, az 1921—30. évtizedben már csak 01 % (1) volt, de a bevándorlás folytán hihetetlen arányokban növekvő Nagy-Budapest sem mutat sokkal kedvezőbb képet, mert míg az 1900—1910. évtizedben 10-6% volt a természetes szaporodás, 1921—30-ban már csak 1-4%. Nem találunk egészséges arányt Kaposváron sem, mert míg 10'7%-os bevándorlást, addig 0-2%-os természetes apadást mutat a város népessége, még ijesztőbb Szekszárdé, ahol a természetes apadás 5-4% (!!) ; gyenge a természetes gyarapodás Székesfehérváron is: 2-4%, nemkülönben í*
