Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 325 ban az ízlés és tetszés dolga, elsősorban ehhez kell alkalmazni a versolvastatá- sunkat. A versek esztétikai értékeit nem lehet irodalmi ismeretekkel átadni, nevelni kell az egyént arra, hogy igazán felfoghassa és magáévá tehesse a versben adott esztétikumot, a szépséget a maga valójában, mert az a hatás, amit abból szívott magába öntudatlanul bár, de még intellektuális életét is lassan- lassan átalakítja, jó esztétikai ízlésének, irodalmi műveltségének pedig alapjait veti meg, de egyúttal világnézetének mezejét is észrevétlenül ülteti be az örök transcendens értékek soha el nem hervadó virágaival. Mert a versolvasás igazán ,,szépségtermelés“ és „szépségművelés“, ezért kell, hogy az esztétika szempontjai domináló szerepet töltsenek be a középiskolai verstanításban, illetőleg olvastatásban. A versek esztétikumában adott szépség nagy érték, s ezért a versek esztétikumának átéreztetése nagyon fontos, a tanulók esztétikai ösztönét szélesítjük vele öntudatos szépségátéléssé. Ezért a versek olvasta- tásába már alsóbb fokon is vigyünk be módjával és mértékkel néhány esztétikai szempontot is (milyen hálás érte még az elsős gyermek is). Ez a munka azonban nagy feladatot ad számunkra. Ismerni kell a növendékek esztétikai befogadóképességét, illetőleg esztétikai hajlamát. Ez a hajlam szétágazhatik, van, aki a zene irányában bír különösebb esztétikai hajlammal, van, aki a rajz (grafika), van, aki a poézis irányában, de általában mindenkiben van esztétikai értékek iránti hajlam és fogékonyság, ha nem is jelentkezik művészi produktivitásban, de ott van pl. egy szép táj ösztönös megcsodálásában egy dallam, egy ének melódiáján való naiv elmerengésben éppen úgy, mint a szép női szemek igézetében. A középiskolai verstanítás, illetőleg olvastatás feladata az, hogy ezt a hajlamot fejlessze, elsősorban a poézis irányában. Ma a verskultúrát tekintve bármennyire is látszik a fejlődés, mégis tanulóink és közönségünk között nagyon kevés a jó versolvasó és versélvező alany. Ezért kell nagyobb súlyt fektetni a középiskolai verstanításra, illetőleg olvastatásra. Eddig, sajnos, a verstárgyalás, illetőleg olvasás nem állott valami fejlett fokon, és nem igen fektettek súlyt a versek olvastatásánál az esztétikai szempontok alkalmazására, a versnél pedig ez a legfontosabb szempont, s nem a tárgyi magyarázat. Egy lírai versnek csak tartalmi tárgyalása merénylet a vers ellen, illetőleg a versben feloldott és ható esztétikum ellen. De lássuk röviden a versolvastatásnak, illetőleg olvasásnak esztétikai kritériumait. Mert követelmény az, hogy a felsőbb osztályokban a verstanítással, illetőleg olvasással kapcsolatban az esztétikai megbeszélésen és átélésen legyen a hangsúly 1 (1. Vajthó : Könyvnélküliek.) Talán éppen ezáltal szolgáljuk azt a nagy célt, hogy az iskola padjaiban neveljünk verskedvelő és versolvasó közönséget. Mint minden művészi alkotásnak, úgy a versnek is van művészi totalitása. A forma és a belső tartalom művészi egysége. A forma : a szó, a kép, a kifejezés, a ritmus, versmenet és rím érzéki egysége ; a belső tartalom : a gondolat, érzés, érzelmi hullámzás sajátos egysége. Amiképpen a versalkotásban művészi kritérium a forma és belső tartalom összhangzatos egysége, éppen úgy a versélvezés szempontjából is nagyon fontos esztétikai kritérium ennek a két művészi totalitás tényezőnek a megfogása. Minden műalkotásnál nagyon fontos a közlés,a kifejezés, nagy mértékben áll ez a megállapítás a versalkotásokra. A kifejezésekre a versnél csak a szavak állanak a költő rendelkezésére ; a szónak hangulati, érzéki sajátosságait fonja a költő a külső formába bele. Természetesen a szó sajátos verselési csengése csak akkor kelt művészi hangulatot, ha az összhangban van a belső tartalommal, illetőleg, ha összefonódik a vers gondolati és érzelmi hullámzásával. Tehát szoros, nagyon szoros kapcsolat van a külső és belső versépítésben, sőt a vers esztétikumát, a vers művészi egységét e kettőnek sajátos, de szoros viszonya adja. Ezért nem szabad e kettőt a műélvezet szempontjából sem szétválasztani, s főleg nem szabad egy verset (lírai) csak tartalmi elemeire szétnyálazni. A vers velejét, a lelkét, á szellemi, gondolati, értelmi és érzelmi hullámzásának harmóniadója: a forma adja. Egy versben sohasem lehet következetlen a forma, ezért nem szabad ennek ä fontos versalkotó tényezőnek a szem-
