Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - zágoni Barra György: Lélektan és korszerű pedagógia
304 Zdgoni Barra György : Lélektan és korszerű pedagógia. ha a tanár közel tud férkőzni a tanulóihoz, szuggesztív hatásával ő ad irányt, a lelki közösségnek mintegy tagjává válik. Ez esetben az osztálycélok és küzdelmek már csak azért sem divergálnak a legfőbb nevelői céltól, mert a vezető tanár minden ilyen tünetet idejében észlelhet s módja van közbelépni. Ezt pedig könnyen teheti, hisz’ a tanulók bátran és elfogódottság nélkül fordulnak hozzá, nem egyszer még családi ügyeikben is. Íme, a jó és rossz osztályszellem gyökerei. E téren azonban a módszeren fölül a tanár személyisége játszik döntő szerepet. A közösségre való nevelés pl. csak szociális életformájú tanári egyéniség vezetésével sikerülhet.2 E közösségi szellem folytonos ébrentartását kétségtelenül legjobban szolgálja a csoportos cselekvőmunka módszere. Bármely más tanítási alaknál jobban érvényesül itt az a szociális követelmény, hogy a közös munka eleven, átélhető egységbe kapcsolja egy csoport tagjait; az okosabb segít a gyengébbnek, a siker s az öröm ép úgy, mint a kudarc — közös. De valamennyi csoport fölött s mégis segítésre mindig kész közvetlenséggel a tanár személye áll. Ezt a módszert azonban, mint tudjuk, főként csak a term, tudományok tanításában s ott is bizonyos korlátok közt alkalmazhatjuk. Nem baj : elég tág fogalom a „munkáltatás“, a nyelvektől a történelemig mindenütt alkalmazható, de egyre vigyázzunk : a munkát, tehát a célt s a szellemi vagy testi cselekvést az egész tanulósereg a magáénak érezze és tudja, nem pedig a tanár és egyik „áldozat“ magánügyének és valamilyen „vis maior“ diktálta kényszermunkának. A szociális nevelés érdekében a magyar iskolarend értékes intézményekkel bír az osztályfői órákban, melyeknek az épülő gimnáziumi tervben örvendetesen bővülő szerepkör jut; a tanári, főként osztály- vezetői, ú. n. felmenő rendszerben, továbbá a szülői értekezletek s az ifjúsági körök rendszerében. b) Az egyéni szabad fejlődés elvének az előbbivel szoros korrelációban kell érvényesülnie. Amily igaz, hogy a közért és a köznek, helyesebben : a nemzetnek nevelünk, époly igaz, hogy nem a vasfegyelmű korporációk dróton rángatott marionettje az ideálunk, hanem az önálló, cselekvőképes és szabad ember, akinek kiegyensúlyozott lelkisége, határozott irányú érzületvilága nem is teljesülhet ki másban, mint a vallásos, nemzeti és szociális hármasságéi ideális életformában. Viszont kétségtelen, hogy ez az az elv, melynek a középiskolai nevelés legkevésbbé tett eleget eddig. A freudi psziho-analízis túlzásainak kellett az érdeklődést a lelki elferdülésekre irányítania, melyek jórészt a spontán kibontakozásban korlátozott, vagy hamis vágányra erőszakolt ifjúkori fejlődés következményei. Persze, ebben nem az iskola a bűnös, de az iskola feladata lenne a bajon segíteni. A mai iskola ezt a kérdést még nem oldotta meg. A gyermeklélektan nagyon sokat tett azzal, hogy az elv két legfontosabb törvényét: a fejlő2 Kerschensteiner : Die Seele des Erziehers 1927. Charakterbegriff u. Charaktererziehung. *1929.
