Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - zágoni Barra György: Lélektan és korszerű pedagógia
Zdgoni Harra György: Lélektan-.és korszerű pedagógia. :i05 désre és a gyermeki individualitásokra vonatkozókat, kutatta. Ez utóbbi szerint a gyermekkorban jelentkező általános típusok a leíró, a megfigyelő, az érzelmes és az elmélkedő v. tudós, végül a íantáziás jellegűek; az ifjúkorban elegendő a három főirányt: a technikai, a szociális és az ideális típust megkülönböztetni,3 — végül a serdültebb korban Spranger életformáit: a vallásos, szociális, esztétikai, teoretikus, gazdasági és politikai irányúakat említsük meg.4 Ezek szerint a differenciáltság a gyerek- és serdült korban nagyobb, mint az ifjúkorban. A nélkül, hogy e tapasztalat részletes vizsgálásával foglalkoznánk, szögezzük le azt, hogy valóban lényeges különbségek vannak az egykorú gyermekek lelkivilágában, az iskolát, azonban ma még nem annyira az elvont karakterológiai tények, mint inkább az egyéni különös képességek v. értelmi formák érdeklik. A fenti osztályozást is e szempontból soroltuk el, tekintet nélkül a lélektani felfogásra, melyből erednek.5 6 Minden alaptípusnak megvan a maga domináns érdeklődési köre és ennek megfelelő fejlődési iránya, amelyet nem elég csak átlagosan támogatnunk, hanem úgy kell, helyesebben úgy kellene nevelnünk, hogy ez a domináns hajlam ad optimum kifejlődhessék. Persze 50—60-as létszámú osztályokban egyénenként a karakterológiai domináns megállapítása, az ennek megfelelő egyénenkénti és mégis iskolaszerű foglalkoztatás olyan feladat, amelyet egyelőre az álmok világába kell utalnunk. „Pedig ez nem csupán az egyén érdeke, hanem a társadalomé is“ — mondja 1). I. i. m.-ban —,8 „a társadalomnak... az egyre inkább előtérbe nyomuló nemzetközi versenyben érdeke az, hogy minél fejlettebb speciális erők álljanak rendelkezésre, mert ezek a lehető legnagyobb teljesítményt fogják jelenteni.“ A mai iskolarendben valamennyire tér nyílik e végtelen fontos nevelői munkára s egyben a tanulói spontaneitásra az önképzőkörök keretében (különösen a többirányú, tagozott önképzőkörökben) és a szabadon választható írásbeli tézisekben (főként a magyar nyefvi házi dolgozatok során) — az ú. n. munkaórákon, különösen a term, tudományok tanításában —, továbbá a kirándulásokon. Nem lehet eléggé megbecsülni e szempontból a középiskolai tanulmányi versenyeket, melyek ha nem is az iskola közvetlen nevelő tényezői, de legalább ösztönző és iránymutató hatásukkal e gondolatot szolgálj ák. De térjünk immár a harmadik fontos elvre : c) Az életszerűség (prezentizmus) elvére. A középiskolás gyermek élete kettős síkon mozog : az iskolai síkon a történelem, irodalom , klasszikus nyelvek stb. tanulmányaival nyolc év alatt évszázados történeti élet fejlődését éli át; az élet síkján ugyanakkor a jelen 3 Weszely Ö. : A modern pedagógia útjain, 1909. W. Stern : Differentielle Psycholo gie. III. Auf. 1921. Nagy L. : A gyermek érdeklődésének lélektana. 1908. A. Binet : Az iskolás gy. lélektana. 1914. 4 Dékány I. : Az emberi jellem alapformái. 6 Spranger : Az ifjúkor lélektana (ford. Nagy, Péter, 1929.) 6 Dékány I. : Pedagógiai elvek. 1936. 2
