Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - Szele Miklós: A mai valláspedagógia főbb meglátásai
Szele Miklós : A mai valldspedagógia főbb meglátásai. 301 (lehrhafte Verkündigung) nélkül is lehetne vallásosan nevelni, az Evangélium talaján egészen értelmetlen gondolat.“13 Csak futólag említjük meg itt a Girgensohn—Gruehn-féle kísérleti valláslélektani iskola fontos megállapítását, mely szerint vallásos élmény nem fakadhat föl külső behatás nélkül magából a lélekből, sem egy emberi léleknek a másik lélekkel (a nevelőnek a növendékkel) való érzelmi érintkezéséből, hanem kizárólag a léleknek egy hozzá először kívülről lépő objektív vallásos gondolattal (az ú. n. intuitív gondolattal) való érintkezéséből, mely gondolatnak benső elsajátítása (appercepciója) s a vele szemben való állásfoglalás vagy döntés (énfunkció) képezi a vallásos élmény lényegét. Ebből következik, hogy az objektív vallásos gondolatokat (az Ige gondolatait) a gyermeklélekkel közlő vallástanítás — éppen mint „tanítás“ — múlhatatlan előföltétele a vallásos élmények keletkezésének s a vallásos növekedés megindulásának.14 Leonhard Fendt berlini professzornak a dialektika teológia szellemében írt katekhétikája (1. föntebb) más kiindulópontból és más úton ugyanerre az eredményre jut. A valláslélektan helyes iránya és a dialektika teológia tehát találkoznak abban, hogy az Ige, a vallásos gondolat és a gondolatközlő tanítás elsőrendű szerepét a vallásos nevelésben megvédik és jogához segítik. Természetes, hogy bár a vallástanítás is — mint minden tanítás — elsősorban az értelemhez fordul, de itt nem állapodik meg, hanem igyekszik a nyújtott kijelentésanyagot a növendék akaratában és érzelmi világában is meggyökereztetni, a lélek mélységeibe lejuttatni és elhatározásokká, Isten mellett való döntésekké és Isten szerint való cselekedetekké, egyszóval életté érlelni. Igyekszik — mert a siker Istentől függ és nem őtőle. A módszer tegyen meg mindent, ami rajta áll. Ennek a módszernek a menete lényegében mindig' ugyanaz, ha különböző nevekkel nevezve találjuk is a módszer egyes állomásait. A girgensohni iskola szellemében három feladatot látunk magunk előtt: a gondolat elsajátíttatását, az énfunkciók megindítását s a vallásos növekedés elősegítését. Pfennigsdorf így sorolja fel az evangéliumnak megfelelő módszeres eljárás állomásait (az ú. n. „lélektani fokozatokat“) : előkészítés és célkitűzés; előterjesztés vagy közlés ; értékelés (megbeszélés); lelkiismeretig való elmélyítés; tettekre való felhívás. Fendt három főfokozatot tanít: az anyag előterjesztése és megértetése (Darbietung); feldolgozása, megbeszélése, elsajátíttatása (Aneignung) ; gyakorlatiá-válása, a gyakorlat irányába való beállítása (Praxis). Ezt nevezi Fendt „katechetischer Dreischritt“-nek. Ez a vallástanítás minden tárgyánál alkalmazható a megfelelő változatokban. Végül szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy a vallástanítás bár intellektuális tanítás, mégis minden más intellektuális tanító mun13 I. m. 44—48. 1. 14 Ennek bővebb kifejtését 1. „A vallás taníthatóságának kérdéséhez“ c. dolgozatomban, Igazság és Élet füzetei 1. sz., Debr., 1935.
