Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Megjegyzések
282 Megjegyzések. a nyilvános tanulók hatalmas táborán kívül a magántanulók kisded, félénk csapata is. Sárospatakon elég nagy a magántanulók száma, ezért volt alkalmam e téren néhány megfigyelést tenni, s komolyabban, vissza-visszatérően töprengeni a magántanulók vizsgáztatásának kérdésein. Évenként számos esetben vizsgáztattam magántanulókat, mint bizottsági tag is sokszor ültem, hallgattam és jegyeztem végig magánvizsgálatokat. Magam és kartársaim diákvallatása közben figyelgettem a kérdező tanár és a felelő diák között kialakuló kapcsolatokat, illetőleg nélkülöztem az egymásratalálás szükséges mozzanatát. Magántanulók nevelőivel, előkészítőivel is úgyszólván folytonosan érintkezésben állok, s így egyszer-másszor volt alkalmam tisztán látni, hogy itt, vagy amott ebben a pillanatban dőlt el a vizsgázó sorsa, jobbra, vagy balra. Már a legelső eseteknél rájöttem arra, hogy a magántanulók vizsgáztatása egészen külön, zárt terület. Hiszen a — nem bejáró — magántanuló is lényegesen különbözik az iskolát rendszeresen látogató tanulótól. Nem csupán azért, mert emez egészen más úton-módon sajátítja el a szükséges tudásanyagot, hanem azért is, mert a magántanulók családi élete, nevelésük előzményei legtöbbször egészen az átlagtól elütő módon alakították a gyermeket. Tapasztalati adatok szerint — legalább nálunk — a magántanulók igen jelentős százaléka alsó osztályos. Köztük is az első, második osztályba járók vannak többségben. S ha kutatjuk e körülmény okait, könnyen rájövünk, hogy a magántanulók nagy része érzékenyebb testi-lelki felépítésű, anyásabb, dédelgetettebb, elkénycz- tetettebb. Igen sokszor egyetlen gyermek, akitől szülei nehezen tudnak megválni, akit nem akarnak még egyelőre beledobni az iskola önállóbb, fel- szabaditóbb, forgatagos, külön életébe, aki számára szerették volna meghosszabbítani az ártatlan gyermekkor mesés, üde világát. Természetesen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a vizsgákon annak a ténynek is, hogy hiányzik a gyermekből a döntő érvényű felelés gyakorlata, ismeretlen ember, sőt ismeretlen emberek előtt kell megmutatnia tudományát nyíltan, önmagára hagyatva, iskolapadok, fehér falak között, emberek járáskelése, cserélgetése közepette : egészen idegen, egészen új s meglehetősen mozgalmas, tehát mindenesetre sok figyelmet elvonó, fárasztó környezetben. Ilyen körülmények már magukban elegendők ahhoz, hogy bizonytalanná, nagyon is esélyessé tegyék a magánvizsgák eredményét. De ezeken a keretmozzanatokon kívül van még valami, ami mindezeknél sokkal fontosabb és elhatározóbb : a vizsgáltató tanár kérdezési modora. A magántanuló valódi felkészültségén kívül kétségtelenül ennek a tényezőnek van legnagyobb szerepe. Tapasztalatból tudjuk, hogy a tanítási gyakorlat folyamán, tudatosan vagy öntudatlanul, minden tanár kialakítja a maga kérdezési modorát. A lényeges elemeken kívül sok lényegtelen alkatrésze, járuléka, olykor kinövése is van ennek a kérdezési módnak, amihez a tanár óráin, a számonkérések alkalmával rendszerint pedagógiai elvek figyelemmel tartása következtében, de olykor puszta megszokásból, következetesen ragaszkodik. Igyekszik pontos, szerinte leginkább a lényegre tapintó feleleteket hallani. Sokszor aprólékosan ragaszkodik saját szövegezéséhez, az előadás, felsorolás sorrendjéhez, egyes képletrészek térbeli elhelyezéséhez, olykor bizonyos szavakat kiemelő hansúlyához. Míg saját osztályában a vele összeszokott, lassan-lassan hozzáidomult tanulókról van szó, nincs semmi nagyobb baj e modorhoz való alkalmazkodással. Sőt igen gyakran jelentékeny erőpazarlástól menekülnek meg segítségükkel a tanulók. Hiszen ügyesen, meglehetősen nagy élelmességgel rájönnek arra, hogy miként beszélhetnek, írhatnak, felelhetnek tanáraik szája íze szerint. Milyen más a helyzet a magántanulóknál, akik ha nem is egy egész év, de minden esetre hónapok, vagy legalább hetek óta nagy izgalmak között készültek arra, hogy az ismeretlen világban, ismeretlen, sokszor talán ijesztgetésre is felhasznált „tanár urak“ előtt mutassák be tudásukat. Vergődő, szeretetért esdeklő, talajt vesztett, sápadozó, anyai tekintetet
