Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 281 Anyagi helyzetem is javult vele, kétannyinál is több lévén díja, mint a tanári fizetés... E szerint a tanári pályától most már végleg búcsút vettem, a megyei közélet zajosabb terére léptem, s lakásomat a vármegye székházába tettem által.“ Még egy idézetet hadd iktassak ide. A Szenlpéteri üres fészek című három- kötetes kéziratos naplójában 1910 június 8-i dátummal ezt a följegyzést eszközli az ekkor 85 éves poéta, az egykori kiváló tanár, majd aranytollú vármegyei főjegyző, nyugalmazott borsodvármegyei alispán : „Méltó ide jegyeznem a közelebb múlt napok történetéből azt is, hogy június 5-én, vasárnap a miskolci református gimnázium Kazinczy Köre félszázados fennállásának emlékére jubiláris ünnepet rendezett az avasi templomban. Ötven évvel ezelőtt, mint tanár, én alakítottam azt az önképzőkört. A tanár urak kérése folytán én tartottam az ünnepélyen a megnyitó beszédet. Meghatónak látszott, hogy ötven év után most is áz alapító és első elnök jelenik meg az ifjúság élén. A Kazinczy Kör most is fiatal, s évről-évre mindig megifjodik : de bíz az első elnök megaggva néz a hosszú pálya vége felé. Nekem is jól esett, hogy ez alkalommal felidézhettem a múlt emlékeit.“ Lévay József miskolci tanársága a tanári rendnek mindenkor kell, hogy méltó dicsekedése legyen. Ahogyan Visszatekintésében leírja miskolci diákéletét, az a bölcs ember szemével nézés a tanári tiszt nemes és nagyon is megbecsült méltóságára. 1899-ben, egy félévszázad múlva is „fölnéz“ tanáraira az az ember, aki közben maga is tanár volt, kiváló és szíves, szeretőlelkű pedagógus, aki lelket vitt minden munkájába, sohasem hagyta tantermen kívül gazdag szívét. Amikor pedig tanárkodásáról emlékezik, minden sorában ott ver, ott dobog az eszmények lángolólelkű harcosának, törhetetlen magyarnak, bölcs és derék, jó embernek, a kalokagatosznak termékeny szíve. Lévay József szobra ott áll a híres Bathó-templom melletti virágos téren, s nagy ékessége Miskolc városának. Iskolája a Szinva partján hallgatja a víz „mormolását, futó szél zúgását“. Ez az iskola most újra a Lévay József iskolája lett. Ha semmi egyéb érdeme nem lett volna ennek a csaknem évszázadon át itt a Földön élő magyar szívnek, mint, hogy megírta a Szenlpéteri üres fészek-ben a szülői szeretet drága szép evangéliumát, akkor is méltó volna arra, hogy időnként megmegkérdezze egy-egy szinvaparti diák : Ki is volt az a Lévay József, akiről a miskolci református gimnáziumot elnevezték azok, akik élénken emlékeztek még a „Mikes költője“ nemes alakjára. Lévay József a magyar tanári rend egyik legnagyobb dicsősége volt. Ember. Igaz ember. Bölcs magyar. Tanár. Költő. Isten hűséges világi szolgája. Szüleit boldoggá tevő engedelmes, boldog, kedves nagy gyerek. Évszázados tölgy magyar dalbokrok között. A fölfelétörő diadalmas akarat s nemes jóság inkarnációja. A miskolci diákok örök lantos diáktestvére s a magyar tanárok miskolci tudománycsarnokának díszes névadó gazdája. A költő-tanárok Arany fővezérsége aiatt diadalrarobogó seregében a legbölcsebb vezérkari tiszt. Mindenképpen méltó arra, ahogyan a miskolci református gimnázium hideg márvány helyett forró szívekbe írta be nevét és emlékét. Balázs Győző. Magántanulók vizsgáztatása. Az iskolai élet határozott ritmusa nemsokára elhozza ránk az évvégi vizsgálatok napjait. Megfordul ez időtájban a tanári karok ítélőszéke előtt
