Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Megjegyzések
281 Megjegyzések. Tanári munkáját így jellemzi a Visszatekintésben : „A tanítással már tanuló koromban foglalkoztam. De meg kedvet is kaptam hozzá. Gyönyörködtetett maga a foglalkozás, a munka sikere, a tanítványok haladása, egy-egy kiválóbb tehetség figyelemmel kísérése és ápolása, tanártársaim egyetértő barátsága. A tanítás az osztrák „Entwurf“ értelmében gimnáziumunkban is nem a régi osztályrendszer, hanem szakrendszer szerint történt. Én a magyar és a latin irodalom tanára voltam, de azért egy időben az alsóbb osztályokban a német nyelv, a felsőbbekben az aesthetika előadása is az én körömbe uta- síttatott. Tanulva tanítottam, de mindig buzgón s mintegy arra igyekezve, hogy a magam lelkét és lángját a tanítványokéba öntsem. Különösebb előszeretettel foglalkoztam a magyar prozodia, a magyar költészettan, stílus és magyar irodalomtörténet tanításával, s részben iparkodtam a fiúk kedvét és becsvágyát felébreszteni, bennök a hazafias érzelmeket éleszteni és ápolni, amire az előadott tárgyak természetes és bő alkalmat nyújtottak. Kiknél fogott tüzet az általam pattogtatott szikra, kiknek szívében s mily eredménynyel fogantak meg az általam elhintett magvak? azt későbben az élet bizonyította a nélkül, hogy nekem tudomásomra jutott volna. Egypár fiúra emlékszem, kik tőlem nyerték szunnyadó költői lehetségök első ébresztését és ápolását. Ezek később, mint a debreceni Kollégium felsőbb tanulói, kinyomatott versgyűjteményekben is jelét adták költői szép tehetségűknek, amelyeket azonban az ő korai halálok után hoztak nyilvánosságra barátjaik. Ezek voltak Kovács Gyula és Zsutai János...“ „Örökre édes emléke marad tanári életemnek a Tompa és Kazinczy Gábor barátsága. Tompával ezidőben fűződött szorosabbá s haláláig tartóvá az én barátságom. Az egész tanári karral szívélyes jó viszonyban állott. Gyakran meglátogatott bennünket Hanváról. Jól érezte magát közöttünk, s nekünk mindig ünnep volt az ő megjelenése...“ „Miskolcra j öttöm után csakhamar meglátogatott engem Arany János is, azaz csak betért hozzám Tompához utaztában az iskolai aratási szünidőben. Egy estvét velünk, tanárokkal töltött, másnap reggel folytatta útját...“ „Erdélyi János, mint pataki tanár, leginkább az egyházkerületi gyűlések alkalmával fordult meg Miskolcon. Én különösen szerettem és becsültem őt s igyekeztem szívesen látni. Émlékszem, hogy egy ízben néhány barátunk társaságában pincei vacsorával vendégeltük meg őt. Víg társalgás, poharazás és dalolás közt folyt az estve. Erdélyi gyönyörű ezüstcsengésű hangjával mestere volt a magyar dalnak. Késő éjjel, szép nyári, vagy tavaszi holdvilág mellett ballagtunk hazafelé az Avasról, megálltunk egy dombtetőn, s az alattunk terülő város felé fordulva, gyönyörű összhangban zengtük el, már nem tudom, Arany, vagy Csokonai egyik bús dalát... “ „Megemlítésre méltó mozzanat volt tanárságom idejében az is, hogy Kazinczy Ferenc születésnapjának évszázados fordulója megünneplésére én hívtam föl nyomatékosabban először a közfigyelmet egyik szépirodalmi lapban közzétett meleghangú cikkem által. Ez az emlékünnep, mint tudva van. országos nagy nemzeti ünneppé fejlődött. Fellobbant az elnyomott nemzet önérzete, s szóval és tettel nagyszerű tüntetésekben tiltakozott az egész országban az abszolút hatalom lelketlen uralma ellen... Az ünnepély lezajlása után, melyet Miskolcon is nagy lelkesedéssel és lakomával ültünk meg, azzal tettem emlékezetessé ezt a napot, hogy a gimnáziumban a tanuló ifjúság körében „Kazinczy Kör“ névvel önképző társaságot alapítottam, mely mai napig fennálló kedves gyakorló mezeje a nagyobb tanulók irodalmi és szavalati törekvésének és versenyének...“ 1862 szeptember 5-én ügyvédi oklevelet szerez. 1865-ben báró Vay Miklós főispán elismerő és bátorító kifejezések közt meghívja a vármegye főjegyzői állására. Érett megfontolás után el is fogadja Lévay. A kinevező oklevél 1865 október 10-én kelt. Ezzel kapcsolatban így ír : „Díszes állásnak tartottam, a megyei hivatalok közt a legdíszesebbnek.
