Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Kun Sándor: Az iskolai év megnyitása és bezárása
274 Kun Sándor : Az iskolai év megnyitása és bezárása. 4. Az internátusbán és magánszállásokon lakó vidéki tanulók a vizsgáik (összefoglalásaik) után ott szoktak-e maradni a záróünnepélyig az iskola székhelyén? 5. Milyen módot és programmot tartana az Igazgatóság nevelési szempontból legideálisabbnak a tanév ünnepies megnyitására és bezárására vonatkozólag?“ A felkért 44 intézet közül 38 küldötte be hozzám a feltett kérdésekre adott többé-kevésbbé részletes válaszát. Mindenekelőtt szabad legyen ez úton is mély hálával megköszönnöm az egyes igazgatóságoknak szíves és lekötelező készségét, hogy a mai időkben oly sok kimutatást készítő, kérdőíveket kitöltő adminisztratív és bürokratív munkájuk közben is kegyesek voltak a köznek használás érdekében Jiozzájuk juttatott kérésemet teljesíteni. A beérkezett válaszok nagy számából, s a levelekben közölt nyilatkozatokból kitűnik, hogy e fontos kérdésről valóban érdemes eszmét cserélnünk. Legelőször is azt a jogos panaszt ismertetem, melyet igen sok vidéki iskola felvet a Végrehajtási Utasítás ama rendelkezésével kapcsolatban, mely dátumszerűleg kimondja, hogy a tanév ünnepies bezárását június 25-én kell megtartani, holott az évvégi összefoglalásokat már meg kellett ejteni június 15—20 között. Itt hibáztatják a Végrehajtási Utasítások szerkesztőjét, hogy e pontnál csak Budapest szempontjából ítélte meg a helyzetet, ahol a tanulók 90—95%-a helybeli, s nem vette tekintetbe a kisebb városi intézetek körülményeit, melyekben a növendékeknek sokszor csak fele helybeli, a másik fele vidéki, gyakran messze vidéki. Ugyanis az az intézkedés, hogy a vidéki tanulók vizsgáik után esetleg még egy hétig az iskola székhelyén maradjanak, igen káros következménnyel járna, először pedagógiai szempontból, mert a munka nélkül lézengő, hazakívánkozó és a bizonyítványt már kezükben tartó tanulók könnyen kaphatók mindenféle kilengésre, fegyelmetlenségre, sőt kicsapongásra, de a minimális díjakat szedő internátusok gazdálkodására sem közömbös, hogy feleslegesen még egy hétig élelmezzék a bentlakó növendékeket. Viszont nevelői hatás szempontjából magától értetődő az a kívánság, hogy a záróünnepélyen minden tanuló vegyen részt, hiszen ez az ünnepi aktus teszi fel különösen érzelmi tekintetben egy egész évi iskolai munkára a koronát, s így nagy veszteséget jelentene középiskolai növendéknek, ha ilyen ünnepélyes alkalom erkölcsi hatásaiban és áldásaiban nem részesedhetnék. Egyes iskolák egyenesen autonóm főhatósági külön intézkedést kívántak a záróünnepély terminusának megállapítását illetőleg, figyelembe véve a vidéki iskolák speciális helyzetét. Azonban úgy látom, megoldotta ezt a kérdést a vallás- és köz- oktatásügyi Miniszter úrnak 1896—1937. ein. számú rendelete, melyhez való alkalmazkodást főhatóságaink is kötelezővé tették a protestáns iskolák számára. Ennek 3. pontja így hangzik : „Az utolsó tanítási napot (június 7 vagy 6) követő hat nap alatt kell
