Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Kónya Sándor: Megjegyzések az angol nyelv középiskolai oktatásához
Kónya Sándor : Megjegyzések az angol nyelv középiskolai oktatásához. 261 is már bizonyos fokú beszédet jelent. Ez elgondolás ösztönző ereje is felhasználható a szavak lehető kifogástalan megtanulására, begyakorlására. Habár a szavaknak bizonyos fokú gépies tanulása nem mellőzhető, azoknak élettel teljes, vonzó, a nyelvtanulás lélektani követelményeinek is eleget tévő begyakoroltatása mondatokban történhetik. A különálló, holt szavak csak más szavakhoz vonatkozásban való megéléssel válnak igazán élőkké, elvontságuk érzékelhetővé. Az új szavaknak a már ismert szókincs segítségével mondatokba foglalása (ezt a munkát a tanulókkal is végezhetjük) megint alkalom a beszélgetésre. De életet és megragadást nyernek a szavak a lehetséges szókapcsolatok megkeresésével, pl. más nyelvekkel való kapcsolatukban, ha megkeiessük közvetlen eredetijüket a német, latin, esetleg francia nyelvben; ha megkeressük a velük rokonértelmű, rokonalakú, hasonló, vagy ellentétes jelentésű, valamint az egy csoportba tartozó, vagy egy gyökérből származó szavakat. Az ismert szavakat és kifejezéseket állandóan használni kell. Gyümölcsöző az angol szólásszerű kifejezések és anglicizmusok külön füzetbe gyűjtése, ismételt olvasgatása és gyakorlása. A tapasztalatok szerint a felső fokon a nyelv gyakorlati kezelésében valami megállás, sőt visszaesés észlelhető. Ennek a VIII. o.-ban kétségtelenül egyik oka az a tény, hogy az angol nem érettségi tárgy. Azonkívül a tankönyvek irodalomtörténeti jellege, a társalgási nyelvtől eltérő klasszikus prózai és költői olvasmányok inkább irodalmi könyvstílus kifejlődésének kedveznek, amikor gyarapodik az irodalmi passzív szókincs, de fogy a mindennapi beszélgetés aktív szókészlete. Ezért bármilyen legyen a tankönyv, a tanárnak kell gondoskodnia arról, hogy a mindennapi beszélgetés alsó fokon elért mértéke megmaradjon, sőt emelkedjék. Ezért ne múljék el óra, hogy azon társalgást, beszédgyakorlatot ne végezzenek. Ez alkalommal a beszélgetésre alkalmas olvasmányok stílusát le kell egyszerűsíteni a mindennapi társalgás színvonaláig. Más módok: mindennapi beszélgetéseket tartalmazó segédkönyvek használata, kis színdarabok olvastatása, mindennapi beszédtárgyakról, otthoni, közvéleményt foglalkoztató, a tanulókat érdeklő kérdésekről (napi foglalkozása, leckéi, tanulmányai, iskolai egyesületek munkája, színházban, moziban látott darabok) való társalgás időnkénti beiktatása. Ha ilyenek iskolai tanulmányokkal hozhatók kapcsolatba, annál élőbb és gyümölcsözőbb az eredmény. Az ilyen beszélgetésre szánt időben olvassuk, vagy olvastatjuk fel a tanulók külföldről kapott érdekesebb leveleit, adunk útmutatásokat levélíráshoz. Az oktatás nyelvét illetőleg elvi szempont, hogy az a nyelvtanítás előhaladása szerint minél hamarabb s lehetőleg mindig angol legyen. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az anyanyelv beiktatása igen gyakran nem mellőzhető. Mértéke az osztály tudásához és a foglalkozási ághoz igazodik. Nagy létszámú osztályban, ahol az általános színvonal a gyengék, a tehetségtelenek, a közömbösek felé billen, vagy általában gyengébb tanulókkal való foglalkozásban
