Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Óravázlatok
21« Vitéz dr. Bessenyei Lajos : Óravázlatok. ,,az iskolalátogató különös gonddal tartozik ellenőrizni, hogy — kivétel nélkül •— minden tanár nevelői és oktatói munkájának pontos, helyes és öntudatos elvégzése érdekében rendszeresen előkészül-e óráira és készít-e óravázlatot“ (2. pont). Azt is tudjuk, hogy ez az intézkedés sem a tanítóság, sem a tanárság körében nem váltott ki osztatlan örömet, sőt még helyeslést sem. Tavaly, értem ezalatt a múlt, 1935—36. isk. évet, tankerületemben több úgynevezett tanítói pedagógiai szemináriumon vettem részt, amelyeken mindig ott szerepelt a tárgysorozatban az óravázlatok kötelező készítése is, és bizony nem egy-két keserű kifakadás hangzott el a tanítók szájából az intézkedés ellen ; őszintén mondhatom azonban azt is, hogy az ellenérvelés mindenütt megtörtént vagy az ezen kérdést tárgyaló előadó részéről, vagy az illetékes tanfelügyelőtől, vagy gyakran tőlem is, és mindig az volt a biztos benyomásom, hogy a túlnyomó többsége a jelenlevőknek ezen felvilágosítás után helyeselte a VKM ezen intézkedését. Az idén viszont a tanárság köréből támadták írásban és szóban az óravázlatok készítését, és ez a kirohanás, bár tömegerőre nézve messze alatta maradt a tanítóság tavalyi kifogásoló számának és mennyiségének, de szakszerűség szempontjából — legalább látszat szerint •— és minőség tekintetében annál súlyosabbnak mutatkozott, különösen kezdetben. Ma már úgy látjuk, hogy a harci zaj elült. Az a törpe minoritás, mely a tanárság körében a békét- lenkedők szerepét játszotta, valószínűleg belátta, hogy haszontalanul és alaptalanul is verekedik, és a szélmalom-harc kétesértékű dicsősége kerülgeti csupán, elhallgatott tehát, és maga is készíti rendesen óráról-órára a maga vázlatait. A tömegvonzás nemcsak az anyagi világban érvényesül, hanem a szellemiek terén is. A tanárság túlnyomó többsége ugyanis kezdettől fogva helyeselte az óravázlatok készítését, ellenvetés nélkül csinálta is azokat, és a többség ezen magatartása — úgy látszik — lassan-lassan elnémított minden okvetetlenkedést, sőt talán végleg meg is törte az ellenzék harci kedvét. A tanárság igazi felfogását talán az a tény mutatja legjobban, hogy a VKM ezen rendelkezése előtt is már tankerületem majdnem mindenik középiskolájában voltak olyan tanárok, leginkább a fiatalabb nemzedékből, akik rendszeresen csináltak óravázlatokat; egy intézetnél pedig, a nyíregyházi ág. ev. leánygimnáziumnál tavalyi hivatalos látogatásom alkalmával minden egyes tanár kivétel nélkül készítette rendszeresen az óravázlatokat, mégpedig minden tantárgyból, énekből, rajzból, kézimunkából stb. egyaránt. Úgyhogy szerintem a tanárság erre az intézkedésre megérett, és az nála különösebb meglepetést nem okozott. Mégis eleinte, különösen a tanév első hónapjaiban, jelentek meg itt is, ott is ellentétes cikkek, hangzottak el támadó nyilatkozatok. Azokkal, amelyek a politikai napilapokban láttak napvilágot, a magam részéről nem tartom helyesnek foglalkozni. Ezek a cikkek ugyanis kivonták magukat a szakkörök tárgyilagos bírálata alól, amikor a laikus tömeghez mentek hangulatkeltő írásaikkal. Mert a
