Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Dr. Bánkúti Dezső: Az evangélikus tanár kötelességei
Dr. Bánkúti Dezső: Az evangélikus tanár kötelességei. 213 Gondoljuk azonban azt is meg, hogy mikor evangélikus iskolához pályáztunk, szerettük azt hangoztatni, hogy vallásunkhoz való hűségünk vonzott ide. Mikor már benn vagyunk végleges állásunkban, erkölcsi kötelességünk, hogy még több erőt és lelkesedést szenteljünk építő munkánknak. Ne legyen, mert nem lehet igaza annak a tekintélynek, ki annak idején azzal az indokolással nem akart véglegesen alkalmazott tanárokat intézetében, hogy ha nem véglegesítik őket, akkor jobban fognak iparkodni. Szomorú lenne ez, ha így lenne. Nézzük azonban meg, mit kívánt egyházunk az iskoláiban alkalmazott tanároktól. A Szolgálati Szabályzat (melynek intézkedéseit evangélikus szempontból aláhúzottan veszi át az új zsinati törvény), többek közt ezt mondja (20. §) : „Az egyház minden tanártól elvárja, hogy magán és társadalmi életében, a vallásosság és egy- háziasság ápolásában, az istentiszteleten és a vallásos cselekményekben való részvételben, az egyházi munkában és egyházi tisztségek vállalásában nemes példaadással járjon elöl; erkölcsileg feddhetetlen életet éljen ; hivatalában lankadatlan buzgóságol tanúsítson ; pedagógiai és didaktikai kérdésekben azokat az utasításokat kövesse, melyeket egyházi és iskolai felettes hatóságaitól és azok útján az államtól kap ; az iskolában, az egyházi élet és önkormányzat terén egyház- szeretetének és hűségének bizonyságát szolgáltassa; a magyar hazához híven ragaszkodjék; tanítványait egyházias és hazafias szellemben nevelje és oktassa; tanártársaival a kartársi összetartozás érzetét ápolja, feljebbvalóival és az igazgatóval szemben tiszteletet tanúsítson.“ Ebből ki akarom emelni ezeket a pontokat: „magán- és társadalmi életében“ is olyan legyen a tanár, mint iskolai munkájában. Vagyis ne hangoztasson magánkörben, társaságban más elveket, mint amelyek hirdetésére az egyház elhívta és alkalmazta. Különben is ezt rendeli a Szolgálati Szabályzat 32. §-a : „A tanárnak tudományos egyéni nézeteit és meggyőződését tanító és nevelő munkájában alá kell rendelnie az iskola közös céljának és őrizkednie kell attól, hogy a közös céllal ellenkező tanokat, irányokat terjesszen tanítványai körében.“ A fent olvasott kötelezettségek teljesítése teszi lehetővé, hogy növendékeink munkáját nyugodt lélekkel elbírálhassuk : ha magunk jó példával járunk elöl, követelhetünk növendékeinktől is kötelesség- teljesítést. Hogy vonhat kérdőre arcfestésért, ajakpirosításért tanárnő tanítványt, ha maga is kendőzi magát nemcsak társaságban, hanem még az iskolába jőve is? Hogy igazoltathat tanár növendéket az ünnepélyekről, kirándulásokról, vagy templomlátogatásról való lemaradás miatt, ha maga is szívesen mulasztja ezeket? Kérdések ezek, melyekre feleljen mindenki lelkiismerete szerint. Az egyházi munkában való részvétel is benne van a fenti kötelezettségek között: férfi és nő egyaránt találhat olyan egyházi munkát, melyhez tehetsége van, hivatalos kötelességei mellett ezeket vállalnia is kell. Mert bizonyos, hogy iskolánkat nézik más szemmel, ha tanárait megismerik. Azokat, kik kartársaink közül társas életet élnek, szívesen megismernék egyházunk tagjai, és gyermekeiket is már előre bizaí*
