Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 6. szám - Dr. Bánkúti Dezső: Az evangélikus tanár kötelességei
242 Dr. Bánkúti Dezső : Az evangélikus tanár kötelességei. Wagner, Shakespeare is protestáns volt, hogy Milton is az, Bach és Kant is evangélikusok ; sőt, hogy a legnagyobb természettudósok : mint Newton, Kepler, avagy Linné is mind vallásos evangélikusok voltak stb. Mindjárt nem fogja restelni a gyermek azt, hogy kisebbségi egyházhoz tartozik, ha minden alkalommal kiemelik tanárai, mennyi millió hitsorsosunk él a világon, s mennyi értékes evangélikus egyéniség vitte előbbre a tudományt és művelődést a történelem folyamán. Ezt ne csak a vallástanártól hallja, kit elfogultnak hihet, hanem az evangélikus iskola minden tanárától. Mert ez nem felekezeti elfogultság s nem a mások értékeinek tagadása, csupán a magunk megbecsülése. De még mindez, amit elmondottam, csak a tanítási anyaggal való hatásgyakorlás. Még mindig előttünk a kérdés: hogyan neveljük evangélikus szellemben ? Igen nehéz erre felelni, s nagyon jól tudom, hogy én ezt a kérdést nem fogom megoldani. De gondolkozni rajta, állandóan napirenden tartani igen szükséges. Azt hiszem, mindnyájan emlékszünk arra, hogy egy éve fiatal diákok kommunista szervezkedését leplezte le a budapesti rendőrség. Minden ilyen alkalommal aggódva veszem kezembe a lapokat: nincsenek-e nekünk, evangélikus iskoláknak, tanulóink közöttük. Mert ugyan ki, vagy mi biztosíthat minket arról, hogy a mi sok tanulóink között nem akad-e ilyen gondolkozású? Hát számon tudjuk-e tartani tanulóinkat ebből a szempontból? Ismerjük-e növendékeink lelkét? Hiszen a tanítási órákon kívül alig érintkezhetünk velük; az órákon kívül az iskolában is, szabad idejükben a szülői otthonban, vagy másutt folytathatnak ők olyan megbeszéléseket, melyek lelkűket megmételyezik. Isten óvott minket s iskoláinkat attól, hogy tanulóink közt hasonló szervezkedés nem történt. De épp ezért nekünk magunknak, az evangélikus iskoláknak, mint nevelő tényezőknek, kell a növendékek lelkét megfogniok, kell elsősorban is a vallásos nevelés révén olyan gondolkozásra bírniok, hogy ilyen fertőző megmozdulással szemben ellenállóképesek legyenek. S itt látom a magam és igazgatótársaim kötelességét. A Szolgálati Szabályzat 52. §-a ezt mondja : „Az igazgató kötelessége a tanároknak nemcsak szorosan vett iskolai működését, hanem általában összes tevékenységüket és maguktartását az iskola érdekeinek szempontjából figyelemmel kísérni s a tapasztalt fogyatkozások megszüntetése iránt alkalmas módon intézkedni.“ Kétségtelen, hogy a nevelés első és legfontosabb eszköze a jó példaadás. A tanár legyen szorgalmával példaadója a növendéknek. A rossz diák számára megszűnt az iskola, mihelyt tanítás nincs. Ne legyen ilyen a tanár. Ne legyen olyan, mint a kőműves, ki a munkaidő végén lecsapja habarcsos kanalát, s a már felvett habarcsot is visszaönti, mert letelt a munkaideje. Nekünk, magyar evangélikus tanároknak arra kell törekednünk, hogy önként is vállalt többletmunkával igyekezzünk hazánkat, s benne egyházunkat, iskoláinkat építeni. Csak többletmunkával teremtődnek nagy tettek t
