Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 23t> hanem két buzgó írómunkás fordításai révén. A kezdeményezés tehát elég korán történt. Ezért nagy okának kell lennie, hogy a XIX. században európai színvonalra emelkedett irodalmunkban, míg a XX. századéban csak kevés meseiróval találkozunk. Dorosmay János könyvének bírálata kapcsán szükségesnek tartjuk, hogy ezekre az okokra kitérjünk, s a tanítómesének megérdemelt nagyobb megbecsülést igyekezzünk szerezni. A tanítómese nehéz műfaj, bár látszatra kiki meseírónak gondolhatná magát, olyan egyszerűnek tűnik fel a fák, meg állatok beszéde. Tessék megpróbálni ! A tanítómesében az erkölcsi és művészi elemek egyensúlyjátéka finom rezdülésekkel méri le az író tehetségét. Egyetlen szó fölösleges lehet, egyetlen szórendi hiba felboríthatja a mese cicoma nélküli épületét. A repülőgép biztonsága, sima leszállásának centiméterekre menő kiszámítottsága ott feszül a pilóta idegeiben. Ilyen lelki feszültségben születik meg a mese tanító célzatának és művészi értékének összhangja. Az íróra nézve mégis hálátlan műfaj a tanítómese, mert igénytelen rövidségével, sokszor jó helyen tapogatózó célzatával vagy nem kelt figyelmet, vagy éppen bosszúságot okoz. Az olvasó- közönség nagyobb része meg mulattatást vár tőle, pedig a tanítómese, akár a tragédia, az ember lelkiismeretének az ajtaján kopogtat ; amaz nagy arányaival, véres árnyaival megráz, emez hol humorával, hol dévajságával, hol keserű ízével csak jiggelmeztet, de legmélyebb értelmében mindig komolyan. A dráma is, a tanítómese is mindennapi életünk állomásain vezet bennünket keresztül, pontosan megmutatván azt a távolságot, amennyire gyarlóságokban vergődő életünk az annyira hirdetett jószándékoktól és a mindig óhajtott eszményi, igaz világtól van. A meseíró : bölcs és művész. A bölcseség is, a művészi tehetség is ritka adomány, még ritkább a kettő együtt. A meseírás tehát nagy dolog, de nem kis feladat a tanítómese helyes olvasása sem. Ez is egyik oka annak, hogy a tanítómese kellően nem méltányolt műfaj. Deák Ferencet idézzük, hogy só nélkül az eledelek élvezhetetlenek, de az elsózott étel még rosszabb. így vagyunk a bölcseséggel is. Mennyi életsó, mennyi bölcseség van Péczely, Fáy, Bartóky, nagy meseíróink fabuláiban 1 De bármilyen szomjas lélekkel forgatjuk is könyveiket, apránként, késheggyel együk belőlük az életsót. Gyakran kóstolgassuk nagy meseíróink ízes eledelét, de mindig csak keveset vegyünk belőlük, különben hamar hamis utakra tévedünk ítéletünkkel, hogy : meséik egyformák, ismétlődnek témák és gondolatok, szürkék és unalmasok, szellem és csattanó nélkül valók. II. Felületes olvasással könnyen esünk ebbe a hibába Dorosmay János meséivel is, aki pedig méltó folytatója nagy meseíróink kevés tagot számláló sorának. Dorosmay János művészi formája a rövid, kevésbeszédű mese ; mindazonáltal, vagy éppen ezért világos, kerekded a legtöbb meséje. Sokszor az az érzésünk, hogy egy szemernyivel több líra, vagy epika nem ártana. De ez csak szubjektív érzésünk, mert ha újból visszatérünk a kiválasztott meséhez (pl. Madárijesztők; A Szemöldök/a meg a Küszöb; Paloták stb.), jónak találjuk a megírt formában. Sőt hosszabblélekzetű meséi, pl. a Tücskök és Hangyák, Napraforgók nem hatnak azzal a befejezettséggel, mint az epigrammái tömörséggel biró rövid fabulái, pedig Dorosmaynak van tehetsége a fínomvonalú bájra is : A virágok királynőt választanak. Dorosmay meséinek szerkezetében gyakran alkalmazott forma, hogy a tanulságot nem mondja meg a végén, de nem is szükséges, mert a mese epikai tartalma és bennrejlő tanítása, immanens logikuma párhuzamosan, egybeötvözötten jelenik meg. Kétségkívül nehéz, de művészi forma. (Az üstökös; Rangrejtők, Szamarak a létrán, Az új Igásló, Az igazi költő stb.) Hasonló figyelmet érdemel a mesék tartalma és tárgyköre is.
